....a bőrömben. :-(

Az egyébként mosolygós orcám napok óta mosolytalan.
Egyébként kacéran csillogó szemem, tompa, fénytelen.
A kedves mosolyt fakasztó helyzetek sem tudnak kibillenteni egy síkú hangulatomból.
Néha inkább könnybe lábad a szemem...persze, ki ne örülne a bányászok megmenekülésének, vagy ki ne lenne együtt érző a Devecseriekkel?!
Mégis azt érzem a túlcsordult hangulat ingadozásom...hm nem is ingadozás, mert inkább csak a mélabú felé mozdult ki nagyon...nem normális.

Otthon kicsit mosolyszünetet tartok.
Nem, önmagában nem volt egy lényeges történés, ami miatt változás történt bennem.
Csak egy apró, mely pont az utolsó csepp volt abban a bizonyos pohárban.
Nem, Ő nem érti, de nem is kérdezi.
Hazudok...2x kérdezte, de mikor? Nanááá, hogy az autóban!
Amit már nagyon nehezen tolerálom, hogy máskor nem is beszélgetünk mostanában, csak reggel és este úton munkába vagy hazafelé.
Nem lehetne kicsit megállni és megpihenni, nyugalomban, meghittségben beszélgetni?!

Ő azt gondolja duzzogok....de nem, csak most kicsit besokalltam.
Jeleztem neki, hogy nem,  nem duzzogok, ennek ellenére 2 nappal később közölte, hogy naaaa, ne duzzogj már!
Kifakadtam, nem duzzogom és jó lenne, ha ezt tudomásul venné már végre, ha az ember nem mosolyog és nem csivitel, és nem édi-bédi, akkor az nem feltétlen azt jelenti, hogy az ember lánya duzzog.
De akkor nem tudja mi a bajom!
Miért, megkérdezted?
2x próbálta, de nem kapott rá választ.
És akkor nem lehet megkérdezni? - nem szólt erre már.
És azóta sem, pedig ismét eltelt 5 nap.
Úgy tesz, mint ha minden rendben lenne, én meg annál jobban nem teszem ezt.

Lehet nem helyes...tudom, hogy túlfeszítem a húrt....de Ő ezt már megtette más téren, most már évek óta.
Nem tudom mit tehetnék, hogy felébredjen csipkerózsika álmából és tudomásul vegye ez a kapcsolat belőle és belőlem áll, én kevés vagyok hozzá.
A kedvessége, megbízhatósága, a lénye elég kevés MOST hozzá!
Beszéltem már annyiszor és annyit, hogy elfáradtam, nem hiszem, hogy ha most megint neki kezdenék annak, amit már 66 ezerszer elmondtam, akkor most változást hozna.
Olyan, mint ha süket füleknek beszélnék, vagy a falnak.
Nem, ez nem igaz, mert mindig bólogat, boci szemekkel közli, hogy igazam van és tudja, hogy tennie kellene valamit és megígéri, hogy változtatni fog és odafigyel...aztán...aztán nem történik semmi.:-(
Úgy érzem a tényekkel, érvekkel, érzelmekkel, türelemmel, kedvességgel, rávezetéssel és megértéssel nem megyek semmire.

De akkor mivel!!!!!!!!!!??????????

Félek ez a mosolyszünetes "állóháború" sem fog sehova vezetni.
Majd ráfogja, hogy duzzogtam, vagy ideges voltam, mert a rokonom kórházban, vagy mert piros betűs napok jöttek...vagy mert a munkahelyi bizonytalanság kikészít ki. Próbál mindig megértő lenni.
És ha ez lenne a bajom, akkor még nagyon is jól esne és örömteli érzés lenne, hogy Ő ilyen kis figyelmes....de így?!
Még mindig nem jut el ahhoz, hogy elgondolkozzon, miért vagyok ilyen, mi történt, vagy mit tehetne ellene.
Nem, azért itt már nem igaz, hogy ha egy kicsit is gondolkozik, akkor ne tudná, hogy ez nem egy női szeszély, hanem ez annál több és komolyabb.