:-) :-) :-)

Na igen, milyen is egy nő, ha kielégült?! ;-)
Mosolygós, vidám, vibráló és az energiától kicsattanó!

Azért az elég érdekes érzés, hogy ma reggel úgy ültem a gépemhez, hogy tudom, a mai bejegyzésemre sokan kíváncsiak, tegnapi kommenteket olvasva meg főleg.
Köszönöm a szavakat, leveleket, a figyelmet, a drukkolást.
Ez most olyan volt, mint a Bambanő című film végén, mikor a Drew Barrymore kiáll a baseball pálya közepésre és várja a fiút, eljön vagy sem...és már nem csak Ő drukkol és fél, hanem az egész stadion ezért jött ki és nem a meccsért. Várakozásteljesen várják a pillanatot, a levegőben ott a kérdés, jön vagy sem?!
Mikor letelik a visszaszámlálás, akkor nem csak Ő omlik össze, hanem a tömeg is....majd mikor megjelenik a fiú késve, az egész stadion egy személyben felhördül és ünnepel.

Nos, ezt a várakozásteljes percet, légkört éreztem magamban tegnap este, és itt a blogomban, általa.

Bátran mondhatom azt, hogy happy end volt a történet vége!!!! :-)))))
Bár ez csak a tegnapi napra értendő, mert egyébként sok ilyen "csatát" kell megnyerni, sok ilyen napot kell megélni, hogy a kapcsolatunk is visszakerüljön a régi kerékvágásba.

A napközbeni elhatározást otthon sajnos felül kellett bírálnom. Azért rá kellett jöjjek,  két személyes kapcsolatban ez nagyon egyszerűen megvalósítható lett volna, de figyelembe kell vegyem, hogy van egy kis csaj az életünkben, aki kicsit, nagyon befolyásolja a hétköznapjaink alakulását.
Nem állhattam otthon már 4-kor egy száll pendelyben, mert az a gyermeki lelket kissé megzavarta volna.
Most mi van, anyám itt lenge öltözetben?!
Szóval ezt nem akartam.
Így rájöttem, sokkal nehezebb ez az elcsábítás, ráhangolódás, mint gondoltam.
Na ezzel nem azt mondom, hogy ez volt életem első csábítása...sőt ebben a kapcsolatban is nagy részben én kezdeményeztem eddig is...csak valahogy most valami pluszt akartam volna belevinni. Sajnos nem ment, legalábbis nem úgy, ahogy szerettem volna, vagy, ahogy a filmekben van.
Igen, én is nagyon szívesen ültem volna egy száll nyakkendőben a megterített asztalnál, gyertyafényben, mint Julia a Micsoda nőben. Csak....csak mint mondtam volna a lánykámnak?!
Édesem, ne gyerek ki a szobádból, mert ma felnőtt este van, vagy a Pretty Woman-t gyakoroljuk!?:-)
Ezt nem tehetem meg.:-)

Minden esetre, mint két tini, aki nem tudja mit kezdjen a helyzettel, azért csak kivártuk azt az időt, amikor már elcsendesedett a ház.:-)))
Igen, a hosszú kihagyás olyan gyakorlatlanná tette és én meg hagytam őt kibontakozni, véletlen sem akartam, hogy megzavarjam, vagy a csigaházába visszariasszam.
Ugyan meglett férfi és nem kis védtelen Őzike, még is azt éreztem, most nem lehetek határozott, domináns!
Nem, nem vagyok domina, csak határozott, heves, lendületes!:-))))
Az este folyamán nem csak a testem lett kényeztetve, hanem a lelkem is....beszélgetés is volt a pihegések alatt.
Megértette, hogy sokkal egyszerűbb lett volna az elmúlt 3 év alatt hamarabb, az elején kimondania és tudatni, hogy amikor elutasít, akkor nem kíván, mint csak tenni a szépet és még sem csinálni semmit.

És igen, belátta, hogy neki meg jobban ki kellene zárnia a munkahelyi problémákat a magánéletéből. Mert így nem tud rám, a libidójára, a fantáziájára figyelni. Ami meg nagyon kell a szexualitáshoz.

Ma reggel megajándékoztam egy nagyon kis szexi felsővel, dögös dekoltázzsal, és amit imád, szoknyával.
A tegnap estét fokozzuk és folytassuk...agyban mindenképpen.:-)))))