...akár az előbbi bejegyzésnek a folytatása is lehetne.

De nem az!:-)
Ma találkozóm volt egy barátnőmmel.
Egy kis női tracsparti.:-)
Meséltem neki a hét változásairól...és rá kellett jöjjek...na igen, most van az a helyzet, hogy nekem semmi sem jó!?
Mert, hogy azt érzem, hogy most mint ha a drága át esett volna a ló túl oldalára.:-(
Nem, nem arról akarnék panaszkodni, hogy annyit szeretkezünk, hogy már nem bírom az iramot.:-)))))

Inkább azt mondom, hogy eddig nem volt jelzés, nem volt közeledés, nem volt reakciója a kezdeményezésemre, így nem is volt folytatás.
Most meg ezen a héten, annyi inpulzust kapok, hogy folyamatosan azon jár az agyam, hát még a "barlangom"...?!:-)
De sajnos az ingerek után nincs semmilyen más folytatás.
Ez sem jó, mert így meg még jobban azt érzem, hogy parlagon vagyok hagyva.
Eddig legalább teljes csend volt. Ami nem jó, de legalább nem kezdett el tűzet szítani, vagy éleszteni....most meg...:-)...szó szerint játszik a tűzzel.
Na akkor most már jó lenne eldöntenem, mit is szeretnék!??? :-))))

Na jó...azért én teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy mit is szeretnék.:-)

Jövő héten, azt hiszem élni fogok egyik lehetőséggel.
Már lassan nem merem kiírni a szót, mert ahogy nézem a j.ó.n.i és a m.a.ssz.á.zs szó rákeresésével talál(tak)nak meg jó páran.
Alapvetőleg a blogomat azért kezdtem el írni, hogy azzal magamnak tegyek jót, kiírhassam, de nem vágytam közszereplésre.
Nem, nem sajnáltatni akarom magam, de tény, nem tudtam, hogy ekkora figyelmet fogok kapni, ha a bejegyzésem felkerül a m.a.ssz.á.zs blogra.
Hát most akkor megpróbálom kódolni, vagy virágnyelven írni róla.:-))))

Nos, kaptam pár ajánlatot, volt aki csak házhoz tudott volna jönni, volt, aki rosszkor rossz időben talált meg, volt aki nem volt szimpatikus, volt aki csak kedvtelő kezdő volt, és volt aki nagyon messze van nekem.
Mr.BF. jókor, jó időben jelentkezett, tud egy nyugodt helyet biztosítani, ismeri eme "speciális" lazító formát. Megadta számát, kellemes, mitöbb, nagyon kellemes meleg barna hangja van.:-) Képet küldött a kezéről....igen, nekem nagyon fontos a kéz...és még bonuszként az arcát is megmutatta. Több csekolási lehetőséget is megadott, mivel tudta, hogy van bennem egy fajta bizalmatlanság. Szerintem ez természetes és érthető.
Ma már sok mindent hallunk, a net, sok furcsaságnak a védelmező leple, csak életben derül ki, és már lehet későn.
Nem kérdezett, hogy ki vagyok, mi az elérhetőségem, hogy nézek ki, és hol lakom....semmit, ami rólam szól, csak azt, hogy mit szeretnék.
Bízom benne, hogy jól döntöttem, hogy jót húztam ki a zsákbamacskából.
Mert ez tulajdonképpen az.
Az érzékszerveimre hagyatkozva, tapogatózva választottam, de nem láttam, nem tapasztaltam...csak valami megfogott, valami felé irányított, s neki mondtam igent.
Persze, a védekező mechanizmus ösztönösen beindult, jelekre figyeltem. Akár tetszik, akár nem, mondhatom azt is, teszteltem.
Most vagy béna vagyok, vagy jót választottam és nem lesz gond...csak egy önfeledt "lazítás". Erre csak a jövő fog választ adni.

És ott van Mr. Szentendre...aki figyel, óvatosan int és tanácsot ad, mert tudja, hogy bár Ő is lehetne a megfelelő, de a távolság megakadályoz abban, hogy Őt válasszam.