Három utazási iroda van, akiket évek óta figyelek a nyaralás szervezésekor.

Többek között az Aeolus utazási irodai is.
Ennek köszönhetően, logikus, hogy anno feliratkoztam a hírlevelükre.
Ami még eddig nem okozott gondot, de ma mást sem kapok, csak az Ő hírlevelüket, már sokadszorra.
Kitörlöm, és mindig mélázok egyet, jövő nyár? Elérhetetlen álmok, vágyakat dédelgethetek csak, mert nem hiszem, hogy valami is megvalósul majd belőle.
Persze, az örök pesszimizmusom.
De most sajnos reális.
Sem én, sem a párom nem állunk úgy anyagilag, hogy remény is lenne esetleg egy kis last minutes nyaralásra.

Jaaa...bocsánat...azt hiszem, sznobizmusnak lehet tartani, de nálam a nyaralás szó alatt a tengert, napsütést, mediterrán klímát kell érteni.
Sajnos nem tudom nyaralásnak nevezni, mikor lemegyünk Balatonra punnyadni és a zöldnek tűnő iszapos vízben dagonyázok.
Vannak, akik imádják a Balatont, vagy, akik örülnének, ha el tudnának jutni oda is.
Tény, ezért is utálom, mert a költőpénzt leszámítva többe kerül a nyaralás Balatonon, mint mondjuk Görögországban. Horvátokat már nem említem, mert Ők már kezdenek drágábbak lenni, mint a magyar tenger melletti élet.

Nekem kell a sós víz, a szikrázóan kék, átlátszó tenger.
Kell a kellemesen fújdogáló szellő, és a perzselő napsütés.
A napsütés mely kiszámítható, mikor befizetem az utat, nem rágom tövig a körmöm a nyaralás végéig, és nem rimánkodom az égiekhez, hogy csak még ma ne essen. Ne essen, mert ma még lenne program, mert még nem vagyok elég barna, mert még fürdeni szeretnék.
Odakint nincs ilyen pánik, ha esik is, akkor az égből leszakad az égi áldás, majd félórával később azt sem tudod, hogy valaha is esett.
Imádom, hogy körülöttem ugyanúgy lazításra vágyó turisták vannak és nem a csürhéhez hasonlító honfitársaim.
Mosolygunk egymásra, ha másnap is egymás mellé hoz a sors, odabiccentünk, bár tudjuk, nem beszélünk egy nyelvet.
A magyar elkapja a fejét és sarkon fordulva, nagy hangzavarral elvonul.
Ilyenkor vöröslik a fejem, és lehető legmélyebbre ásnám magamat a homokba.
Szerencsére sikerült eddig olyan úti célokat választani, ahol még más utazási iroda nem járt, és a helyszínen, csak a mi turnusunk birkái vannak jelen.
Az egyediségnek köszönhetően talán még azt is elmondhatom, hogy az a 30-40 fő magyar, kicsit intelligensebb réteg, mert képes volt a gyűjtőhelyek közül kiválasztani egy gyöngyszemet. Van, aki tudatosan (mint ÉN) és van aki, finom ráérzéssel, de tudatlanul választotta.
Még az utóbbi sem bosszant, mert legalább képes áhítattal nézni az ismeretlent, és méltósággal meghajolni a hely gyönyörűsége előtt.

Szóval nekem ez a nyaralás.

És most még a hírlevél tömkelege meg is indította a fantáziámat.
Hova mennék?!
Ismét szigetre. De lassan már nincs olyan sziget, ahova busszal el lehet jutni és még nem voltam rajta.:-)