Háááátttt....mit mondjak?

Érdekes, nyomasztó, meglepő volt.
Eddig 2x álltam neki nyelvet tanulni, mind a két esetben magántanárral.
Rám figyelt, nekem magyarázott, amit nem értettem azt taglaltuk, amit értettem azt hanyagoltuk és haladtunk tovább.

Most meg 6 tanulóval közösködtem a tanáron. És ez még nem a teljes létszám volt.:-(
Még 2 ember hiányzott.
A tanár fiatal helyes fiúcska, nem, nem az a fiú, akivel a szintfelméréskor találkoztam.
De azt éreztem, hogy uralja a helyzetet, kérdésekkel nem tudták meg fogni, nem ma kezdte és van tudás a háttérben.
A csapat tudás szinte igen vegyes.
Van 3 nagyon kezdő, de olyan szinten, hogy még a kiejtés is nehezükre esik, nem hogy a fordítás. De ez érthető egy kezdő csapatban 20 óra környékén. Viszont van 4 emberke, aki a nyelvvizsga miatt ült be az alapok megerősítése miatt. És van egy keleti régióból jött emberke, akinek még a magyarját sem értettem, nem hogy az angolját. Viszont nem kezdő, folyékonyan olvasott, de érthetetlenül. Fordítását sem értette, mert néha a szavak jelentését is kereste, és a tört magyarsága melett, még mély, motyogós orgánuma van.
A legnagyobb negatívum az volt, hogy a tanterem egy irodaházban van, ahol igen hideg volt, beléptetős mágneskártyával lehet közlekedni, így a csoport együtt mozog. Ha késel, akkor szünetig várjál, mert nincs ki felvigyen, távozni is együtt lehet, így 21.00-kor nem tudtam venni a kalapom és haladni hazafelé, hanem mindenkit meg kellett várni. Negyedórás csúszással indultunk, így 22.20-ra értem haza.:-(((
Azért ez rendszeresen, igen húzós, fárasztó tevékenység lesz/lenne.

Az óraelején megírt 2x25 szavas szódolgozatot 90%-osra megírtam, amire azért büszke voltam, mert semmit, de tényleg semmit nem ismételtem át, nem néztem meg az elmúlt 2 napban, amióta tudom, hogy angolt akarok tanulni.:-)))))
Az anyag, amit vettek eddig és tegnap nem volt ismeretlen számomra, új szavak voltak, meg kell tanulni. De szerintem más szisztéma alapján halad ez a könyv, mint Headway, amiből eddig tanultam és a másik iskola - ahova hétfőn fogok menni - tanít.
De a csajok szimpatikusak voltak, nagyon kis befogadóak, a tanár meg nagyon szimpatikus. Olyan kis otthonos, szedett-vedett kis csapat. Úgy éreztem magam, mint az országos versenyekre bejutott kis vidéki lelkes kosár csapat. Nincs mezük, nincs látványos csapat buszuk és pompon lányaik sincsenek, csak a lelkesedésük van, amire büszkék lehetnek, mert bejutottak a döntőbe.

Szóval, most a hétfőesti tapasztalataimon múlik a döntésem!