....mondtam én, hogy nem sokáig tart ez a csendes állapot.:-(

Ma főnökanyum ideült hozzám, tulajdonképpen nem is tudom, együttérzést akart, vagy meghallgatást, vagy ötletelést, vagy szörnyülködést a részemről?!
Mindenesetre rá kellett jönnie, hogy csak Ő az az egyetlen egy ember a cégnél, aki eddig hitt valamiben, remélt valamit, bízott abban, hogy lesz, vagy jön valami csoda, ami megment minket a süllyedéstől. De most rá kellett jönnie, hogy álmokat kergetett.
De most már olyan szinten vészesen süllyed a hajó, hogy félő hónap elején a kirúgottak még megkapják a fizetésüket, de, hogy mi nem, már az is biztos. Nem mondom, hogy ingyen fogunk dolgozni, csak csúsztatva fogjuk megkapni a fizunkat.
Ő pedig ezt nem hitte, egészen péntekig. Én meg csak mosolyogtam és közöltem, nem véletlen mondtam a kirúgások napján, hogy a nyári beosztásról még ne beszéljünk, mert szerintem addig már nem húzzuk.
Nem hitt nekem, nem vett komolyan, bízott a tulajdonosokban...nem tudom mit hitt.

Nem tudom, hogyan lesz tovább?!
Ő meg végkép nem tudja.:-(