....szinte már lesújtóan hat rám.
Tudom én, hogy nem vagyok egyedül, rengetegen szenvednek attól, hogy vagy már nincs állásuk, vagy ha van is, hiába keresnek, nem találnak.

Ettől én még nem vagyok feldobva!

Szinte hihetetlen, hogy mennyire nincs is hirdetés, ha meg van, akkor tuti önéletrajz hegyek önti el a HR-s asztalát. Abból a sok pályázóból igen hamar találnak 5-10 max. 20 jelentkezőt, akit be is hívnak 2-3 körre. Aztán majd kihullik a férgese, az önéletrajz tupírozók és a hazudozók, de még mindig ott marad 1-2 alkalmasnak tűnő jelentkező.
Az már más kérdés, hogy a fizetésigények is döntő fontosságú volt a szelektálásnál. Ma már annyira lenyomták a munkavállalók az igényeket, hogy a munkáltatok lassan nettó 100.000 Ft feletti igényt kapásból iktatják a kerek irattárba. Én meg azt gondolom, hogy a magára is valamit is adó és magabiztos, igényes, és képzett, vagy rátermett, tapasztalt munkavállaló ne adja magát bagóért, adja magát az, aki ennyire alábecsüli magát. Ha meg az kell a munkáltatónak, akkor az egye is meg azt a "szart", amit választott. Mert bizony idővel kiderül, hogy a nagyon kezdő, nagyon alacsony igényekkel bíró alkalmazottak teljesítőképessége olyan is.
Nem, most nem akarom leminősíteni senkit és senki munkáját, sem képességeit nem akartam szidni, de tapasztalat. Olcsó húsnak híg a leve.
De hiába vagyok én ezzel tisztában, a munkáltatók akkor is az olcsóbbat és a lehető legjobbat keresik. Márpedig ilyen szerintem olyan ritka, mint a fehér holló.

Igen, én tudom a buktatóimat, és az előnyeimet, de vajon Ők is tudják?!
Amíg az ember egy száraz, rövid önéletrajzzal próbálja eladni magát, mert ez a követelmény, addig elég nehéz erről bárkit is meggyőzni. Nem a papírt kell nézni, hanem az egyéniséget, a képességeket, az akarást, a munkához való viszonyulást.

Na mindegy.
Figyelek, keresek, küldök, pályázok....és várok! 
Várom a csodát, na meg a sült galambot, de nagyon nem akar jönni, berepülni.

És most még nyári diákmunkát is találnom kellene.:-)))
Remek.