...kerített hatalmába...
Pedig nem kellene! Tulajdonképpen nem is jogos!
Örülnöm kellene és támogatnom, na meg gratulálni és vele örülni.
De nem megy.
Inkább azt érzem, egy újabb embert veszítek el...akire eddig számíthattam, akiben bíztam, aki mindig is jót akart nekem.
Mikor 8 hónappal ezelőtt elköltöztem Tőle és a 8 évünket ezzel le is pecsételtem tudtam, hogy egyszer eljön ez a perc.
Tudtam, hogy ha feláll a padlóról, akkor neki könnyebb lesz.
És most bekövetkezett.
Megismerkedett valakivel...
Nem vagyok féltékeny, de fáj.
Lezárult egy fejezet!
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.