...hétvégén kicsit így éreztem.

Nem nagyon írtam erről, bár a naplóm nagy része..legalábbis az elmúlt években a szexuális problémámról, feszültségemről szólt.
Most nem írtam, mert nem éreztem fontosnak, mert nem feszített és nem volt központi kérdés.
Talán, mert az én kis libidóm is átcsapott érdektelenségbe.
Nem foglalkoztatott, nem éreztem a hiányát, a gondolataim nem csapongtak, nem fantáziáltam és nem feszített a vágy.

Kicsit "viccesnek" találom, hogy évekig ezen hisztiztem, hogy nem kapom meg otthon ami nekem jár és most meg élhetnék a lehetőséggel és nem kérem a jussomat.
Igaz, nincs tálalva, nem ajánlkoznak, nem is vetik a szememre, de elvileg van egy (most már) lelkes partnerem és én nem kérek belőle.
Ha ezt valaki tavaly mondja nekem, biztosan körbe röhögöm. De hogy totál hülyének nézem, az is biztos.

Hát... most viszont szembesültem vele. Lehet szex nélkül is élni.
Nem bizsereg a bugyim, nem meredezik a mellbimbóm és nem is tud felturbózni egy kis pikáns sms sem, mely természetesen nem a Kedvesemtől jön, de ez most lényegtelen.
Néha eszembe jutott az elmúlt hónapokban, hogy ez most a múlt visszacsapása és furcsa fintora, vagy a koromnak köszönhetem...mi tagadás öregszem, vagy csak simán a stressz teszi velem?!
Nem igazán jöttem rá. Fogalmam sincs.
Múlt héten mikor a masszőrömre gondoltam és isteni kezére, nos, akkor azért kicsit megmoccant bennem valami, de abban a pillanatban alább is hagyott és múló érzésnek bizonyult.
Aztán pénteken éreztem, hogy azért csak kezd valami mocorogni ott belül és alul.
Ugyan barátnőmmel találkoztunk és a belváros szívében ücsörögtünk, de nem tudtam magamnak egy pasit sem kiszúrni, aki a figyelmemet felkeltette volna...na meg a nőiességemet.
Biztosan a kobakomban van a hiba...mert most ha tükörbe nézek, akkor nem látom magamon a szexualitás minimális szikráját sem, nem hogy egy elsöprő kisugárzást. :-(
Nos, így nem is csoda, hogy nem vettem észre és nem vettek észre.
De szombaton már éreztem, hogy alig várom, hogy megérkezzen a Kedvesem értem és mehessünk, finoman hozzá dörgölőzve jelezhessem, hogy én bizony mintha "éhes dög" lennék.
A finom jelzés kevésnek tűnt, vagy már Ő sem hitt a jelzéseimnek, így meg kellett fogalmaznom, ki kellett mondanom...ami kicsit visszább vett a lendületemből.
De nem fogtam kudarcnak, csak figyeltem a testem jelzéseit. Az meg még ébredezett és bátorkodott lendületbe kerülni.
A végén nem lett semmi. :-(
Lett Normafás séta, padon ülős napozós beszélgetés, majd vásárlás és hazaérve nem az ágynak esés, hanem a tűzhelynek.
Tudvalevő, hogy a főzés után egy nagy belakmározás és a "degeszre evésnek" a vége soha nem orbitális orgazmusban végződik, hanem "alig bírok mozogni" jóllakásba.
Lett tévézés, helyzet kiröhögése és alvás.
Másnap reggel már jött a reggeli és lakástervezés és aztán egy gyors hazaérkezés, mert dolga van még.
Akkor úgy éreztem, hogy a több havi kimaradás miatt menekült a vélt kudarctól és jobbnak találta nem belefogni valamibe, aminek a vége esetleges felsülés.

Hát így az én ébredező libidóm csillapítása nem a Kedvesemre várt, hanem a szekrény mélyén (jó mélyén) meglapuló "kis barátomra".
Furcsa volt, mert be-be villant Mr.Kék.
Mostanában elég gyakran...