...itt ülök, és csak nézek ki a fejemből, s talán ha bőgnék, az jót tenne.

Mr.G. ma nem dobott fel!:-(((((
Azt érzem, csak a maradék energiámat vitte el!
Nem szokott ilyen lenni velem, de talán most nagyobb szükségem lett volna a bókjára, a szeme csillogására, a vibráló tekintetére, mint máskor, de elmaradt.

Pedig tudom, hogy nem hagyom hidegen...tulajdonképpen utólag sms-ben meg is küldte, nagyon dögös voltam és nagyon tetszettem most is neki, de ez MOST kevés volt, több kellett volna!
Arra vágytam, hogy merüljön el a dekoltázsom látványába, hogy játsszon a szavakkal, hogy csipkelődjön, hogy kétértelmű megjegyzéseket tegyen, mint máskor, hogy nézzen rám, és lássam a szemeiben, hogy legszívesebben ott az asztaltetején a magáévá tenne.
De csak azt láttam, hogy fáradt, hogy alig várja, hogy a héten vége legyen a munkának és erre az évre letudja a mókuskereket.
Mesélt, sztorizott, véleményeket különböztettünk, kinevetett, okított, és megpróbált meggyőzni, hogy jobb lenne nekem, ha a dolgokat néha másként nézném.
Biztos igaza van, de ha nincs rálátása a dolgokra, és amíg azt gondolja, hogy elfogult vagyok, mikor vázolom a tényeket, akkor nehéz vele megértetni, hogy nem elfogultság, hanem ez a tény, és ebben keressen, vagy találjon jót is!
Nem az a baj, hogy nem értett most meg, és valahogy nem hangolódott ma rám, hanem, hogy fel sem dobott.
Máskor pezsgek, élek, virulok, ha vele találkozom, most csak egy kipipált feladatnak éreztem magam.

Le vagyok törve, mint a bili füle.
(remek, mindig ez a bili, hol bele lóg a kezem, hol levagyok törve, mint a füle...de az fix, a biliről van szó!)