...s most itt ülök az asztalnál, szürcsölöm a reggeli tejes kávémat, s nézek ki a fejemből.

Álmos vagyok!
Bár egy ilyen hideg, sötét reggelen, azt hiszem, ezt mások is elmondhatják.
Csütörtök reggel általában is ilyen mosott rongy vagyok, mert öregszem, és egyre kevésbé bírom az "éjszakázást". :-)
Szerda este az a sorozatok estéje.
Dr. House és a Feleségek a tévé elé vonzanak. Az idióta reklámoknak köszönhetően majdnem éjfél körül kerülök alvás állapotba.

Kedd esti, élményekben gazdag esténk után tegnap azt éreztem már 20.00-kor, hogy állva elalszom. De az én kedvesemre valami nagyon jó hatással volt.
Még nem tudom eldönteni, hogy a lelke felszabadult a vallomástól, vagy a tegnapi rucim?! Nem is engedte, hogy hazaérve otthoni kis ruhácskába átöltözzek, gyönyörködni akart a látványba. Szerencsére ennek hangot is adott és fizikálisan is éreztette, mennyire hatással van rá és tetszik neki, amit lát.
Azt éreztem, hogy akár ma is lehetne valami, bár az agyam tudta, hogy ennek elég kicsi az esélye, ennyire soha nem volt lepedőakrobata.

Végül az álmosság győzött le minket, filmeket felváltva bele-bele aludva néztük meg, aztán egyikünket sem kellett elringatni.

Viszont hajnalban arra ébredtem, hogy álmomból kiszakít a saját hangom, egy kéjes felnyögés.
Szomorúan tapasztaltam ébrenlétemben, hogy csak álom volt, és nem valóság, bár a testem porcikái nem ezt jelezték.:-)
Mellbimbóm meredezett, szívem hevesen vert, hasam környéke remegett, és a puncim....hm...:-)))))