...hogy miért van ma rossz kedvem?!

Hisz, tegnap elmentünk sétálni, még minden jó volt, jó kedvem volt és jól eltöltöttük a napot.

Hm....egy nap 24 órából áll...ebből persze pár órát alvással töltünk, tehát tegnapi aktív óránk száma: 13 óra volt. Ebből 1 órát vegyünk az étkezésekre, és a hozzájáró házimunkával.
Maradt 12 óra.
Ebből megint lejön az esti társadalmi életem, ami mondjuk olyan jó 2 óra volt.
Maradt 10 óra.
Megnéztünk egy filmet, az megint 2 óra mínusz.
Maradt 8 óra.
A sétánk legyen 2 óra, bár szerintem kevesebb volt.
Maradt 6 óra.
Illemhelységben töltött idők száma, legyen 1 óra.
Maradt 5 óra.

Azaz 5 órával nem tudok elszámolni! Sem a kapcsolatunk nem tud elszámolni!!!!!!!
De minden szép és jó volt tegnap, mert a sétáig és a tévézésig minden rendben volt.
Igen, a fene egye meg, addig minden rendben volt!
De miért kellett utána azt a tetű tévét továbbiakban bekapcsolni????!!!!

Most alpári leszek.....mi a fészkes fenéért nem lehet megdugni, ha már egész héten szította azt a tüzet!!!!!!!!!!!!!!!!!?????????????????????

És Ő nem ért semmit!
Valószínű a telefonbeszélgetésünk közben földbegyökerezett lábbal állt és nagy boci szemekkel nézett a világra, és nem értette, hogy a vonal másik végén lévő Nő, miért kínlódik már megint, miért hisztizik, mit is akar és mit is várt volna el tőle tegnap?!

Pedig nem hisztiztem, csak kimért, szófukar voltam. Mire jött a kérdés, rossz kedved van? Igen.
Baj van bent?
Nem.
Akkor!?
Akkor (baszd meg!-nem mondtam) csak veled lehet a bajom.:-(
De már megint mi a baj!? - ártatlan hangsúly, tényleg az futott át az agyamon, hogy én barom, már megint baszogatom, mikor Ő semmiről nem tud.
Gondolkozz kérlek, a tegnapon.
Jó, de nem tudom mit is kellene, mikor elalvásig minden rendben volt.

Hm....az Ő szemszögéből tulajdonképpen be kell lássam, így is van.
Mosolyogtam, nem csesztettem, nem mondtam, hogy rosszul esik, hogy megint azt érzem, Ő megint megnyugodva visszaült a szekérre. Csak nem tudom mitől fog előrébb jutni, mert én nem fogom MOST húzni!

Na most nyafogtam egy sort....de most ezt ki kellett írnom magamból.
Érzem, egyre türelmetlenebb vagyok...várom a  csodát és azt kezdem érezni, fel fogok ébredni, hogy pedig csodák nincsenek!