My secret

...gondolatokkal ébredtem.
Nem tettem jól, hogy visszajöttem!?
Vagy nincs is köze az itteni élményeimnek a mostani hangulatomhoz?
De. Biztosan van!
Körbenézek a naplókban nyavalygás megy, hogy ez a hely mennyire sivár, borzalmas...kupleráj!
M​égis itt vannak évek óta...újra regisztrálnak és tovább panaszkodnak.
Negatív érzéseket göngyölítik és hömpölyögnek az árral.

Nem tagadom, nem tudom azt mondani, hogy nincs igazuk, mert valóban itt ez a hely már mindenre való csak nem ismerkedésre.
De az ember remél és bízik, hogy egyszer jön egy hozzáhasonló naiv, reményekkel teli idegen, akinek az értékei megegyezik az övével.
Biztos van ilyen, de a külsőségek és az elvárások miatt valószínű nem találnak egymásra.

Energia szintem kezd rohamosan a béka feneke alá zuhanni...és az itteni helyzet ezen csöppet sem változtat...vagy csak segít lefelé haladni.
Maximálisan elég lenne 10 napos feltöltés. Ez pont elég arra, hogy a lendületet, a bizakodást ketté vágja a tapasztalás.
A sok megkeresés eddigre alább hagy, aki nem tetszik, kosarat kap, akinek nem tetszem, mostanra elutasít...akikkel várakozási állásponton voltam és érdekelt volna, hogy az agyamat megtudja-e fogni, mostanra lufijuk kipukkadt és érdektelenbe csapott át a levelezés.
Biztos bennem van a hiba...de hiába egy jó fénykép, ha mögötte nincs tartalom, értelem, akkor nem jutunk el a randiig.

Nem hiszem el, hogy nincs olyan férfi, aki az ördögnél egy fokkal szebb, van humora, tud jókat beszélgetni, kitartó és engem akar?!

Egy ilyen esős reggelen, hozzá szeretnék bújni!