Biztos Te is kaptál már olyan kérdést a (BARÁT) barátodtól/barátnődtől, amire nem is tudtad elsőre mit is válaszolj!?

Mond az igazságot, de tudod, hogy megbántod vele, vagy kezdj el kozmetikázott válaszokat gyártani, amivel tulajdonképpen ugyanúgy megsérted, csak még nem tud róla?! Vagy ne válaszolj, majd csak lesz valahogy?!
Egyik sem jó!:-(((
De valamit mondani kell, mert a csendben maradás is válasz.

Most akkor konkrétan a kérdés:
"Szilveszterrel mi a helyzet? Van valami elképzelésetek?"
Ohhhh....kösziiiii! Most erre mit mondjak neki?
Tudom, hogy már mások meghívtak minket, és el is fogadtuk.
De egy olyan személy hívott meg, akit nem ismer a kérdező, sőt talán a létezéséről sem tud, mert eddig nem jött róla szó, mert mindig más a téma...mert...mert azt éreztem, ha mesélek róla, már azzal is féltékenységet szülök és sértettséget érek el! Szóval csak simán: CSAK!
Most akkor mit mondjak?
Már meghívtak minket, és mi elfogadtuk!? Igen, ez az igazság, és ez lenne  a legegyszerűbb és kézenfekvő.
De ismerem a barátnőmet....sértődés lenne belőle.
1. Persze, mi már nem is vagyunk jó társaság.
2. Persze, akkor ezért hanyagolsz mostanában annyira.
3. Ooooohhh hát szólhattál volna, esetleg minket is érdekelt volna.
4. Jaaa....akkor majd mi el leszünk itthon a gyerekkel hármasban.
5. Hát jó, érezzétek magatokat jól, azért tök jó lett volna együtt, ahogy eddig is! Jóóó, ok, tavaly nagyon tré volt, de már nagyobb a gyerek, le tudtuk volna adni és mi is mehettünk volna veletek, vagy együtt.
stb...stb.

Hát nem egyszerű!:-(
Igazából azért sem, mert mostanában azt érzem, hogy kevésbé vágyom rá(juk).
Igen, be kellene látnia, hogy más élethelyzetben vannak, más a mozgásterűk és az érdeklődési körük. Igen, nekem be kellene látnom, hogy más élethelyzetben vannak, de ettől még a barátság, az barátság.
De a barátság, mitől is bartság?!
Nem attól, hogy közös az érdeklődési körünk, hogy odafigyelünk egymásra, hogy közös programokat tudunk csinálni, hogy valahol egy rugóra jár az agyunk? Valahol közös érdekszövetség. Valaminek kell, hogy összetartson, vagy kölcsönös világszemléletünk legyen.

Nos vele volt egy időszak, mikor hasonló cipőben jártunk, aztán a viták során Ő mindig másként látta a világot. Számíthattam rá, Ő számíthatott rám, így közös ismerősünk által barátok lettünk.
De a szemléletünk néha ütközik.
Most azt látom, hogy a cipő megint hasonló, de Ő hárít, azt gondolja, az Ővé más, nem úgy, nem ott...sőt...nem is nyom. Máskor meg összeomlik, hogy kiskanállal kell összeszednem, de akkor sem hajlandó belátni, hogy igazam van/volt.
Más dolgokban is, nekem tapasztalatom van, Ő még kezdő, nem figyel oda a szavaimra, mert a neten azt olvasta, hogy....
Akkor kapd be, olvasd ott és higgy nekik, és tégy úgy, hogy neked MOST kellemes, de ne feled, ha most tévedsz, hibázol, később visszaüt, akkor már nem tudsz korrigálni, vagy csak kínkeservvel. Nem hisz nekem, bár már látszik, hogy az elmúlt félévben elhangzott intő mondataim kezdenek visszaütni.
Inkább most ez miatt (is) elkerülném.
Talán csak az anyák képesek arra, hogy feltétel nélkül szeressék a bolond gyermeküket. Ha óvta, intette, de az mégis neki megy a falnak, képes akkor is babusgatni. Én most erre nem érzek késztetést, és erőt.
Inkább háttérbe vonulnék.
Ő pedig valószínű ezt érzi, így még érzékenyebb.

Lazul a barátságunk s nem tudom, hogy bánom-e?!