Miután a pirosbetűs napjaimnak végre vége, vártam már azt a pillanatot, mikor az én kedvesem felém fordul, s velem foglalkozik, nem a tévét bámulja.

Ez meg is történt, egy műsor kezdés előtt fél órával.
Önmagában ez sok mindenre elég.:-)))
Elég is volt...de a végén csak én pihegtem az ágyban, kielégülten.
Neki nem volt kedve, nem akarta, nem érezte a késztetést....mondta Ő!
Igazából ennek is örülnöm kellene, de azért csak maradt bennem egy kis üresség.
Azért csak kielégítőbb, mikor az ember lánya, azt érzi, hogy a kedvese vágyik rá, kívánja őt és teste legforróbb üregét keménységével betölti, feszíti.
Hát ez elmaradt, csak az ujjak játéka, és a nyelve ügyessége okozott örömöt.

De nem mondhatom neki, hogy édesem ez csak egy fokkal jobb annál, amit én szerzek magamnak!
Úgy érzem ez egyébként is törékeny, ébredező szexuális kapcsolatunk és önérzete nem örülne ennek a mondatnak.

Az viszont nagyon meglepett, mikor egyik reggel úgy ébresztettem, hogy kinyitott tenyerébe helyeztem mellemet, majd megcsókoltam.
A reakció nem maradt el.
Nem nagyon volt még ilyen élményem vele kapcsolatosan. Mindig konrtollálja, uralja az érzékeit. Nem sűrűn tapasztaltam még azt, hogy a hálószoba falain kívül a libidója felülkerekedett volna az agyán, és a nadrágja dudorodni kezdett volna valaha is.
Ezen a reggelen nem tudott még uralkodni az agya a férfi ösztönökön.:-)))
Jó érzés volt végre, látni, hogy a férfiasságát befolyásolhatom, hatással tudok lenni rá.:-)))
Ez az érzés nagyon hiányzik nekem. Eddigi kapcsolataimban mindig biztos voltam abban, hogy hatással vagyok a partneremre, annyira, hogy ha DÖG vagyok, bárhol, bármikor erekciót tudok elérni náluk. Ez jó érzés, magabiztosságot ad, NŐnek érzem tőle magam.
Most ez elmarad, kedvesemnél ezt nem éreztem, talán csak nagyon az elején.

Talán most valóban elindult valami, ez is ezt bizonyítja.