Reggel a tusolóban állva, az a gondolat hasított belém, hogy lehet Mr.Lovagom azért nem tetszett annyira, mert tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy tetszem neki?!

Tudjuk, hogy a férfiak nagy részének a "vadászás" okoz örömöt. Sokan képesek ott hagyni a vadat, mikor már befogták a célkeresztbe, mert tudják, hogy csak egy mozdulat, a ravasz meghúzása és a Övék a trófea. Nem kell nekik innentől! Az izgalom, a becserkészés, a lesben állás, és a célzás maximálisan kielégíti Őket, ez okoz nekik örömet.
A zsákmány nem érdekes, kell a fenének, azzal csak gond van és probléma.

Lehet, hogy bennem is valami ilyesmi van?
Nem tudom, ezen még soha nem gondolkodtam. Sőt...nem is véltem felfedezni ilyen párhuzamot a viselkedésem és a férfiak között.
De ma mégis belém hasított a gondolat.
Ha csak egy kicsit bizonytalanságba tesz, vagy ha csak egy kicsit tovább húz, vagy meghódításra várna....talán kellene.
Vagy a másik véglet, ha érzem, hogy dominánsabb, akar, de nagyon, lehengerel, felizgat, bátran flörtöl, és nem hagy kicsúszni a kezei közül. Mert hát bevallom, a halacska csillagjegyem erősen jellemző rám.:-)
Igen, szeretek ficánkolni, kicsúszni a konkrét sarokba szorításból. Persze, ha nem lehet, akkor megadom magam.:-)))

Talán Mr.25-ke ezért örjít meg, mert elérhetetlen (na meg eszméletlenül tetszik a mellkasa), talán Mr.Kalaposom meg a dominanciájával vonz?! Hm....nem tudom, majd kiderül.