...hiába, nem elég a tudat, hogy én maradok.

Valahogy azt érzem, jobb lett volna, ha én megyek.
Valami megkönnyebbülés érzést éreztem volna...hogy kereshetek, hogy kutathatok, hogy megszabadultam a lassú haláltól.
Persze, pesszimista vagyok, akár a radikális leépítéssel átvészelhetjük a teljes elsüllyedést, és majd ősszel elkezdődik esetleg egy lassú talpra állás. Akár! Lehet! De erre ebben a helyzetben és felállással nem látok rá esélyt.
Most a kirúgások után egy drasztikus változásra is szükség lenne, ami egy pozitív változást hozhat. Ha ezt nem lépi meg fönökanyu, akkor csak a haldoklásunkat lassította le, de nem kerülhetjük el.

Most még a szex sem hiányzik.
Ennek csak a párom örülhet, engem majd max. idővel ez is frusztrálni fog.