Az ember ha BKV-val közlekedik elég sok mindenről tudomást szerez, olyanról is, amiről álmodni sem mert, de olyanról is, amire nem volt szüksége.

Tegnap hasogató, pörgős fejjel ültem a buszon, nem mertem aludni, mint említettem már, a szememet sem mertem becsukni.
Ezért ébren voltam s minden körülöttem lévő zajokat fogott a lüktető agyam.

Mellettem állt egy nő és férfi, puszival köszöntek, tehát régi ismerősök.
Elsődlegesen a pasi elkezdte ecsetelni, hogy lett egy kis kutyájuk, amit ugyan támogatott, de nem örült azért az ötletnek, mégis csak panelba vitték, az meg nem kutyának való hely.
(vagy pontosabban még a kutyának sem való hely)
Megtudtuk, hogy mennyire hálátlan dolga van a kicsi 4 hónapos ebnek, mert alig van otthon valaki és egész nap unatkozik. És a kedves felesége meg nem nagyon szereti levinni sétálni, de neki - mikor hazaér - 23.00-kor még le kell vinnie pisilni.
Egy unalmas beszélgetés kezdődött, de annál hangosabban beszélt és idegesítően tudálékosan, hogy nem tudtam elvonatkoztatni tőle.
Szépen, lassan, de ebből az okfejtésből, már mint, hogy a kutya nem is kell nekik és a feleség csak pótléknak akarta a gyerek helyett, eljutottunk oda, hogy már 8 éve együtt vannak és még nem jött össze a baba.
Sőt...a kedves férj, viccesen, de szemrehányóan a feleség női mivoltát is megkérdőjelezi, mert hát "milyen nő vagy Te, hogy nincs rendszeres havi vérzésed!?"
A részleteket is megtudtuk, ezt most én nem taglalnám.
Ezek után jött, hogy hát tulajdonképpen a feleség nem csak hogy gyerek után vágyik, de egy kutyát sem tud ellátni, és nőnek sem NŐ, mert nem rendszeres a havi menzesze, de még nagyon karcsúnak sem mondható. 75 kiló a drága, melyet a férj már kevésbé tart viccesnek, mert ha most terhes lenne és az átlag (!!!??) +25 kg-ot felszedne, akkor kereken vágósúlyba kerülne.
Ehhh...de édes megjegyzés.
De lusta is a drága, mert este sokkal hamarabb hazaér, mint a kedves férj, de a kutyát is csak 10 percre viszi le, és inkább tévé elé ül, mint mozogna, meg hétvégén is inkább pihenni akar, mint kimozdulni.
De mielőtt leszállt megtudtuk, hogy vasalni sem szeret, de vállfára csak a saját blúzait teszi, kedves férj ingeit meg csak félbe hajtva a szárító kötélre.

Ültem, és nem hittem a fülemnek.
Legszívesebben felnéztem volna és megkérdeztem volna: csodálkozik itt valaki, hogy ezeknek nem jön össze 8 éve a gyerek?!
Ez a pasi zsigerből nem akar ettől a nőtől gyereket, nem kell mondania, ez a 40 perces monológ elég volt erre. És a NŐ?! Hát, azt mondhatom a monológ alapján....nem is alkalmas rá. (bár tévedhetek és a gyerek kihozhat belőle sok mindent)

Minden esetre elgondolkoztam és nem örülnék neki, hogy ha egyszer rólam is így végig hallgatna egy monológot egy idegen. Persze, a blogomat felfoghatom akár egy ilyen beszélgetésnek is - ha ez így van, akkor szemléletet kell módosítanom.
Na akkor most fából vaskarikát....?!:-)