My secret

...mikor nem tudsz lazítani....mikor csak ülsz, mert már mindennel kész vagy...mikor nem tudod mit csinálj, hogy azt higgyék dolgozol...mikor elfáradsz idegileg, mert megakarsz felelni...mikor nem tudod, hogy az elvárttal szemben a régi mennyire rossz... na ez van most nálam.

És nem tudom leírni, levezetni a napközbeni feszültséget, mert eddig az írás volt számomra a villámhárító, ill. a figyelem elterelő.
Most csak azt érzem, hogy hülyét kapok mozdulatközben, mikor rájövök, hogy a kezem már az ikon felé tart, de blokkolnom kell, mert tudom, nem nyithatom meg a netet privát dologra.
Gyomrom összeugrik és kiáltanék, de nem lehet. És a feszültség ott marad belül, hiába megyek ki 10 percre, az más, nem ugyanaz. Lehet, hogy idővel megtanulom kezelni és ezt veszem majd természetesnek, de most még nem megy.

Hiányoznak a megmosolyogtató levelezgetések, melyek nem tartottak tovább, mint ha kimennék cigizni.
Hiányzik az agyam üresjárata, mikor kikapcsol és nem zakatol.

Azért bizakodó vagyok, ma például egy röpke, de velős beszélgetést folytattam new-bossal, és ez jót tett a lelkemnek.
Mivel nem ismerem, kellenek ezek a szösszenetnyi kommunikációk, mikor nem arról van szó, hogy eredményesség, és hatékonyság, meg mi a kötelességük és mit várnak el tőlünk....hanem mi a terve, mit akar elérni, és mennyiben más, de még is emberbaráti szemlélete van. Ugyan nagyban és külsőségekre támaszkodva gondolkodik, de mégis látom, hogy fontos neki a gépezetben résztvevők véleménye.
És ha ez így van, és nem "vetítés", akkor lehet jövőm a cégnél, és a cégnek van jövője a piacon.
Tervbe van véve egy kiruccanás...csapatépítés a javából. Nem baj, szerintem most itt az ideje és kell is, mindenkinek.
Hogy mi lesz a vége? Az tőlünk is függ.:-)

Na majd meglátjuk.:-)))