...mint általában minden.
Elmúlt hónapokban lehet mondani havi rendszerességgel találkoztunk.
Most hellasz betonját koptatva már jeleztem neki, "éhes" vagyok.
Egyeztettünk, nyitott volt, adta a lehetőséget.
Éltem vele, de aztán nem jött össze.
Újabb estét adott, amivel már én nem nagyon akartam élni...de újból írt...újból írtam.
Újabb estét említett, amit véglegesen lemondtam...
Jelezte több szabad estéje már nincs, így akkor nem találkozunk.
Sajnáltam, de ez az én döntésem volt.
Majd...majd jövő héten...reméltem.
3 nap hallgatás után jelezte, szabad az estéje.
Ha gondolom...? :-)
Én gondoltam!
Tudtam, hogy FINA megnyitó és aztán a VB események miatt esélyem sincs vele találkozni.
Mindig más, kicsit mégis mindig ugyanaz.
Kiszámítható, de kiszámíthatatlan.
Félti a dolgait, titokként kezeli, de mégis mesél róla.
Nem akar, nem vagyok ideális neki, de még sem válik meg Tőlem.
Hogy én?
Nekem jó így.:-)
Nem akarok Tőle többet, talán még egy kicsit sűrűbb találkozásokat...és én teljesen meg lennék/vagyok elégedve.
Kicsit sem érzem azt, hogy én vele bármi másban is gondolkodni szeretnék.
Eljátszottam a gondolattal...vele egy wellness hétvége?!
És mosolyogva gyorsan el is hessegettem a gondolatot.
Képtelenség.
Nem tudnám elképzelni, hogy vele nyilvánosan mutatkozzam.
Nem, nem azért, mert csúnya...hm...sőt!
Nem, nem azért, mert ápolatlan, vagy igénytelen...egyáltalán...sőt!
Nem, nem azért, mert buta és ostoba lenne...nagyon nem...sőt!
Nem, nem azért, mert ciki lenne vele megjelenni nyilvánosan.
Egyszerűen nem tudom vele elképzelni.
Azt hiszem ebből a szempontból nagyon ügyesen keverte a kobakomba a kártyát és ez a lehetőség erőszakkal sem áll össze.
De neki is van valami, amit viszont nem tud kezelni, helyre tenni...nem tudja lezárni a köztünk lévő valamit.
Nem tudom mi van bennem, ami miatt még találkozunk, de találkozunk, nem zárja le.
Ez nekem bőven elég.
Nem kell mindig mindent tudni, nem kell mindenre a válasz és nem is kell megfejteni mindent.
Elég átadni magunkat az élvezetnek és hagyni, hogy megtörténjen.
Élvezni a pillanatot, a test és lélek orgazmusát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.