...s szerelembe estem.:-)
Az úgy volt, hogy...
Mesélték, hogy szívrabló, hogy egy rossz szava sem lehet rá az embernek, hogy mosolyával elvarázsol.
De mikor megláttam, még ellenálltam...
Csak nem esküvőre való, hogy én bepasizzak, hogy a szívemet odaadjam egy kukacosnak.
Aztán telt az idő és nem sikerült távol tartanom magam a bűvkörétől.
Megtörtént, elvesztem...s mikor hozzáértem és a selymes bőrét éreztem, illatát mélyen beszívtam, s azt éreztem, édes istenem de rég volt...belém hasított egy érzés.
Ölelni akartam, karomban tartani és egész este az Övé akartam lenni.
Megkapta a figyelmemet, érezhetően jól esett neki, nyugtatólag hatottam rá, ha nem látott, kereste a tekintetem.
Mert bizony rendesen viselkedett és a hangzavar ellenére jókat aludt...a babakocsiban.:-)
Elrabolta a szívem, egy baba illatú, selymes bőrű 5 hónapos kis legény.:-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.