Köszönöm a kérdést és az érdeklődést...de semmi.
Csend és nyugalom.

Mondhatnám azt, hogy a házaséletem tökéletes, de akkor hazudnék. Azt viszont nem mondom, hogy a helyzet változatlan, mert ez sem igaz.:-)))
Javulgatunk, "csatázunk" de az összecsapások már csendesebbek, rövidebbek, kevésbé mélyek és indulatosak.
Mintha az étvágyai is kicsit javulgatna.
Ebben az állapotban pedig nincs késztetésem keresgélni, játszani a gondolattal, hogy milyen lenne, ha lenne egy szeretőm?!

Napi problémák, munkahelyi stressz az én kedvemet is szegte, de még így is vannak igényeim.:-)))

Na meg...egyébként is....vannak pillanatok, mikor biztosra vélem felfedezni az álmaimból a valóságot...hogy van valahol valaki, akire számíthatok, ha akarok.:-))))))))))
Aki habzsolná testem minden szegletét, aki csak nekem akar jót, ismét és ismét a csúcsokra akarna juttatni, saját igényeit félretéve.
Aztán felébredek....bilibe lóg a kezem?!:-)))))
Nem!
De igen....

Heheheee......az igazság ideát van.:-))))