My secret

Avagy az elmúlt 24 órám komédiája.

Amiről tegnap azt gondoltam, hogy nem volt annyira gyilkos, kiderült, dehogynem! Csak kellet egy kis pihenő az izmoknak és a tejsavnak és máris nem tudtam ma reggel...mit reggel?! (de ezt majd később)...lábra állni, ismét megfontoltam hányszor üljek le, vagy álljak fel.
De most a lábam, a fenekem, a hasam mellé bejött a felkar, a hát és a mellizom is...kacagtak rajtam, hogy sziszegek, amikor mozgásra készülök.
Szóval tévedtem.

Aztán abban is tévedtem, hogy találkozom vele.
Na meg, hogy a nemek aránya ismét egyenlő lesz. A fiúk nem így gondolták, így jobb híján a falat lehetett támasztani, na meg jókat beszélgetni.
És abban is tévedtem, hogy a korom előre haladtával nem számít, hogy fáradt vagyok, na meg hogy nem ettem és az sem mérvadó, hogy alapban nem bírom a piát...valami volt a levegőben és minden összejátszott...ha nem a saját társaságunkban lettem volna még az is felmerült volna bennem, hogy esetleg Ginával találkoztam.
Így (magamhoz képest) későn indultam haza, azt is úgy tettem, mint egy lassított felvétel, nanááá, hogy az éjszakait lekéstem, de a 25 perces várakozás arra jó volt, hogy magabiztosan szálljak fel a buszra, hazáig nem lesz veszély, már nem forog a világ velem.
Majd jött az újabb tévedés.
Gondolván a hideg és a levegő kijózanított kellően, lakásba lépve, vetkőzésközben jött az újabb rádöbbenés.
Annyira hulla voltam és annyira túl pörögtem a napot, hogy a fenekem ágyat érve bekapcsolta a szundi üzemmódot.
Majd valamikor 10 perc múlva magamhoz térve érzékeltem, hogy zsákként elterülve az ágyon ruháim szétcsúszva rajtam nem kerültek le rólam, nem volt gondoskodó tündérke, sem egy marcona, sőt még egy kanos férfi kéz sem, aki lerángatta volna rólam.
Fájdalmaim, fáradtságom és az enyhe borfelhő által már kínomban kacagtam.
Voltál már olyan állapotban, mikor a fáradtság olyan szintet ér el, hogy csak kacagsz és nem tudod abba hagyni?!
Ha ismered ezt az érzést, akkor tudod mi tört rám hajnali 2.30-kor.
Annyit érzékeltem, hogy a párnát a szám elé kellene tennem, mert a gyerek felébred a kacajomra.
Miután sikerült 10 perc után lenyugodnom, mint egy felborult büdös bogár, az ágyon fetrengve próbáltam megszabadulni a szoknyámtól és a harisnyámtól.
Szerintem​ ha azt valaki látja bepisil a nevetéstől.
És azt hittem most már alhatok...tévedtem.
Még várt a fogkefe és a további ruhadarabok eltávolítása.
Azt már nem részletezem, mert újabb félórát vett igénybe.

Reggel, pontosabban 10.25-kor jött az újabb felismerés.
Ki kellene kelni az ágyból, de már a hajnali fájdalom sem volt kismiska, a mostani annak a sokszorosa lett. De most már nem csak az izmaimban, hanem a fejemben is.
Nem ittam csak fehér bort és nem ittam csak 4 dl...így érthetetlen most is, hogy mi a fenéért ütött ez ennyire ki.
Jött a fejfájás és a belsőm viaskodása, lent vagy fent...ez itt a kérdés.
Viszont az idő ketyegett, ünnepi ebédre voltam hivatalos, mely nem a szomszédban volt.
Ha nem én lettem volna az ünnepelt és nem tudtam volna, hogy anyukám már 2 napja készülődik, akkor zokszó nélkül lemondtam volna.
De tudtam, hogy már késő, ilyenkor már meg van szépen terítve, a leves már rég megfőtt és a többi étek is a sütőben, főzőlapon lassan, de biztosan készül. Azt is tudtam, hogy jövő héten mikor ott lenne az ideje a köszöntésemnek nem fognak rá érni és pár hete még úgy volt, hogy én sem, ezért nem tologathatom se ide, se oda a mai napot.
Erőt kellett vennem magamon, dupla adag C-vitamin, dupla adag facsart citromos víz becsusszant...és ismét tévedtem, mert én azt hittem ez jót tesz, de a gyomrom nem így gondolta, így postafordultával...de a végén jobban lettem.

Ezek után a vesztesek teljes nyugalmával egy darab Renit szétrágva elindultam, remélve, hogy odáig már semmi nem jön rám!
Ezt csak reméltem, így ebben nem tévedtem.

Viszont tévedtem, mert azt hittem, hogy ezek után a napom pocsék lesz és kínlódás, a kaja látványa és illata ismét futásra késztet, mely után nem hogy nézni, de enni sem fogok tudni.
Minden probléma nélkül megettem a menüsort.
A fejem sem fáj és a macskajajnak is vége.

Már csak az izmaim ne fájnának.