My secret

...az egérrel. :-)

A kis DÖG-je!
Feszegeti a határokat, kíváncsi, mennyire is annyira?!

Csütörtökön kora délután Mr.Invitáló a facebookon egy eseményre meghívott.
Nem csak engem, még vagy 70 embert, de annyira rövid volt a határidő, hogy sejthető volt, nem sokan jelentkeznek.
Péntek éjszaka egy meleg vizes fürdőzés?!
Hm...na nááá, hogy megyek, jeleztem én, majd akkor vettem észre, hogy még egy srác jelentkezett, aztán ennyi.
Este még tánc órán meglepően korábban jött a saját csoportjához képest, így még személyesen el tudott kapni.
Okosan, ügyesen, mindig úgy fordultam, hogy úgy jöjjön ki én nem tudom, hogy Ő ott van, így neki kellett odajönnie köszöni.:-) Jött is, megteremtette a helyzetet, képes volt 3x is gyors hely váltással a közelembe kerülnie.
Én meg, mint a szőke, csodálkozó tekintettel néztem rá, "hát Te itt vagy?" kérdéssel megfűszerezve.:-)
Biztos vagyok benne, hogy ez nem tetszett neki.:-)
De nyomatékosította, hogy ha senki nem jelentkezik Ő biztosan megy. Rendben, velem számolhat.

Péntek este végül csak hármasban indultunk neki az útnak.
Nem bántam, hogy nem jött más lány, de a fürdőben kicsit bántam, hogy volt egy kísérőnk, akinek szegénynek szerintem fogalma sem volt, hogy mi van a háttérben.:-)
Ennek köszönhetően igen disztingváltak és visszafogottak voltunk a chat beszélgetéseinkhez képest.
Mikor a zene elcsendesedett és csak a víznek a csobogását lehetett hallani, kinyúltunk a medence szélén és csak lebegtünk. Éreztem, hogy na most, most lenne itt a pillanat, hogy egymásba gabalyodjunk, ha kettesben lennék és nem lenne még egy srác a társaságunkban. Így csak szorosan egymás mellett lebegtünk a vízben és halk nyöszörgésekkel, élvezkedős nyögdécselésekkel kommunikáltunk.
Tudtam, hogy jól esne neki, ha hozzáérnék, tudta, hogy szívesen tenném...de nem lehet.

Eljátszottam a gondolattal, hogy esetleg hazavisz és akkor nem kérdés a kérdés...de annyira a város másik végén lakom és annyira fáradtak és pilledtek voltunk, hogy sejtettem, ez az este most nem erről fog szólni.
A kiindulási pontunk lett a végállomás, ott ketten kiszálltunk és Ő ment haza.
Bántam egy kicsit, de tudtam, hogy tulajdonképpen ez volt ez első olyan találkozónk, ahol nem táncolunk, ahol beszélgetünk, ahol ismerkedtünk, ahol rólunk szólt a tali. Ezért nem is várhatok mást...és nem is adhatok mást. Túl könnyen jött préda nem érdekes és túl könnyen megszerzett zsákmány nem is kell igazán.
Agyban felizgatva, nedvesen sétáltam haza.
De mosolyogtam, mert éreztem, hogy most meglehetett volna, csak a helyzet nem volt alkalmas rá.
A lényeg, hogy közösen levadásztuk egymást.
Hogy ebből lesz-e fizikális beteljesedés vagy maradunk ezen a szinten, még nem tudom.

Egy biztos, reggel már írt, hogy kipihentem-e magam?!
Azóta is írogatunk...és kimondta...igen, ott a csobogós egy órában nagyon uralkodott magán, nagyon jól ellazult és baromira vágyott egy kényeztetésre.
Persze, nem tudhatom, hogy ez nekem szólt, engem kívánt, vagy csak a kielégülést.
De ilyenkor jön mindig a pasik válasza, hogy én voltam ott, általam élte meg ezt az érzést. Mással lehet nem tudott volna így ellazulni, úgyhogy ne kombináljak.
Hát most nem teszem. Ez megint nem kapcsolatról szól, csak testiségről, erotikáról, szexualitásról.
Annyira hatással vagyok rá, hogy uralkodnia kellett, ne nyúljon a víz alatt a kezem után és ne húzzon magához.
Ez viszont rólam szól, nem másról. Nem bámulták a csajokat, nem más stírölése után gondolta azt, hogy ha már kéznél vagyok, akkor tehetnék is valamit.

Izgat a pasi...:-)

És most csend van, én is "alszom", Ő is alszik...hogy az esti bulira frissek és südék legyünk.:-)