My secret

...valami olyasmi, mint a gyász!
Tulajdonképpen pontosan az megy végbe az emberben mind a kettő esetben.

Igaz, nincs közeli halottam, így most bátran foglalkozom eme gondolattal, talán bátor kijelentéseket is teszek majd most...de...tényleg azt gondolom, lelkileg nem más.

Hisz kit is és mit is siratunk?
Magunkat.
Min merengünk?
A megélt élményeken, amit kaptunk, ami örömet okozott, amitől melegség töltötte el az ember lelkét.

Nem a távozót siratjuk, nem az életünkből kilépő ember személyét, hanem magunkat, az elvesztett lehetőséget, hogy újból megélhessük azt, ami volt.
Gyarló az ember és önző. Bátorkodjunk kimondani...nem érdekel, hogy a másiknak ez jó vagy sem, mi lesz vele, ha elhunyt, akkor meg főleg nem számít már.
A legfontosabb velünk mi lesz? Egy temetés után jön a kérdés, hogyan tovább?
Egy szakítás után mi a kérdés? Ugyanaz!
Hogyan tovább? Hogyan töltse ki az ember azt az űrt, azt az ürességet, amit ott hagy a távozó?
Hogyan élheti meg ismét azt a gyönyört, kacagós, önfeledt, bolond pillanatokat, amit akkor, ott, vele megélt?!

Próbálnak győzködni, hogy elhamarkodott következtetéseket vonok le...lehet, hogy tévedek.
Ugyan!
Vannak az embernek megérzései, állítólag az enyémek jók, így nem tudom azt mondani, hogy igazuk van és csak én drámázom túl a dolgokat.
De ha tévednék, annak csak örülni fogok.
Hazudtoljon meg!
Nevessen a szemem közé és mondja azt, hogy bolond vagyok!

Új nap ébredt, tudom, hogy aki menni akar, azt hagyni kell, hagy menjen.
Mr. Kéknél már megtanultam, nincs értelme erőlködni, mert akkor csak sérülök, na abból nem kérek köszönöm szépen.
Most csak mérges vagyok magamra, amiért hagytam magam elvinni a konfliktus kerülő világába. Hittem, vagy inkább bíztam abban, hogy múlt hét vasárnapi mondata valós és nem kibúvó volt. Vasárnap nincs ott alvás, de akár egy péntek vagy szombat este lehet.
Tulajdonképpen ez lehet egy csúsztatás is, hogy a kényelmetlen helyzetből kijöjjön minden morcogás nélkül. Akkor bejött neki.
Alapvetőleg nem Ő a hibás, hanem én voltam ostoba...egy olyan valamit szerettem volna elérni, megélni, amire egyikünknek sem volt rá szüksége.
Ő szabályként állította fel, nincs ott alvás, mert onnantól a Nő elborul. Ehhez képest, pont a hiányától borultam el.:-)
De én sem akartam máskor, mással együtt aludni...ennek több oka van...de jobb otthon, saját ágyban aludni és reggel ott ébredni. Akkor meg mi a fenéért akartam, szinte erőltettem ezt ez egészet?!
Magam sem tudom.
Talán mert igaza van, túl kényelmes vagyok...hajnalban már inkább aludnék és nem bkv-znék.
Talán mert finom és kellemes volt kiskiflinek lenni?!
Talán mert a gyengédsége (amit az utolsó alkalmakkor kaptam) nagyon jól esett?!
Talán mert tényleg Nőből vagyok és eddig tartott a kontroll...valami elkezdődött bennem?! (nos, ezt azért szögezzük le, elég meglepő lenne!!!)

És még egyben igaza lehet Mr. Böngyörinek? Tényleg sok időm van, hogy naplót írok?!
Hm..nem...inkább túl sok gondolat kavarog bennem és a környezetem idegeire nem akarok menni.:-)

Érdekes az élet...most közlik a lányok, hogy majd jön a következő, rá se rántsak a tegnap estére.
Hm...az élet kárpótolni akart már előre?!
Mert, hogy Mr. Böngyörihez való készülődés közben csörgött a telefonom...azt hittem Ő hív, hogy a találkozót lemondja, időpontot módosítson, így a tus alól rohantam felvenni.
Hát, nem Ő volt, hanem egy 2 héttel ezelőtt bejelentkezett Mr. Jogász. Igaz, akkor megbeszéltük pár nap múlva tali, de még egyeztetünk. Akkor nem, hanem másnap sikerült neki hívnia, mikor én nem hallottam. Később sms-t írtam neki, hogy most már elérhető vagyok. Közel 1 hét után sikerült neki újból hívnia. Mivel készülődtem és a lelkemet már kezdtem felöltöztetni Mr. Böngyörire, így próbáltam lerázni mihamarabb, főleg mezítelenül, vizesen a szoba közepén.
Így a kérdéseire gyors, rövid válaszokat adtam.
- Van kedved találkozni még velem?
- Igen. (bár az agyamon átszaladt, hogy mi a fenét csinálok, máskor ilyenkor kioktatom a másikat, hogy menjen a fenébe 1 hét eltűnés után mit képzel, egy ilyen kérdésre mi lehet a válaszom: NEM!...seggfej!)
- Mondjuk jövő héten melyik nap lenne jó neked?
- Kedd biztosan nem jó, szerda vagy csütörtök? (és ismét tartottam a készüléket és meredtem rá, what the fuck!, mi a faszt csinálok. Most annak kellene jönnie, hogy: "még nem tudom, meg kell néznem a naptáramat! Talán a szerda, de még nem biztos...de tegyük ezt a napot talonba. Mit szólsz hozzá?"
- Akkor legyen a szerda.
- Rendben, hol és mikor? (hát ezt nem hiszem el, teljesen hibbant vagyok! ennyire könnyen adom magam, mikor most sértettnek kellene lennem, hogy levegőnek vett egy hétig!)
- Fél hatkor, a XY Mozi előtt, a szobornál.
- Ok! Legyen az! Igaz, ott rengetegen vannak, de majd megtaláljuk egymást, telefon van, max. megcsörgetlek! (és röhögök, nagyon!)
- Ott leszek és...
...és már nem is érdekel akar-e még csivitelni...nekem mennem kell, mert várnak rám és én most oda sietek, nem akarok most vele tovább jópofizni...
- Rendben, örülök! Akkor legyen további szép estéd! Szióka
Hallható a másik oldalon a döbbenet. De elköszön..és szerintem még pár percig tartja a telefont a kezében és csodálkozó boci szemekkel szemléli a szobáját, na ilyen sem sűrűn lehet, hogy egy csaj lerázza, mikor Ő telefonál. :-)