...hogy a lakás falai között, ventilátor ellenére is szakad rólad a víz, pedig csak ülsz és netezel, na akkor jön el az a perc, hogy kiülsz a teraszra mezítelen és élvezed az időnként megcsapó szellőt a testeden.
Az utazáshoz keresek zenéket, mert megint sikerült egy nehezen megközelíthető helyet választani.
Vélhetőleg a kompig 22 órát csücsülünk a buszon.
Igen, buszon...még mindig van olyan desztináció, ahol nem voltunk s busszal is lehet menni, nem csak repülővel.
Bár, most is felnézek az égre és a repülő tiszteletre méltó gyorsasággal emelkedik fel a felhők fölé, belém hasít az érzés...bárcsak, bárcsak én is ott lennék.
De nem a repülés élményére vágyom, mert tavaly Máltára és vissza nem varázsolt el annyira, hogy rabja legyek, de maga a gondolat, hogy szabadság, hogy a világ minden pontjára el lehet vele jutni, hogy UTAZÁS.
Nos, ettől hasít belém a "bárcsak" érzés.:-)
De idén még biztosan busszal megyünk.
Így most keresem a zenét és ragadok magamtól.:-)
Elmúlt ismét 3 nap, úgy, hogy akár mást is csinálhattam volna, de nem zavar, hogy így alakult.
Szombaton szülinapoztunk, majd randiztam, vasárnap pedig pihentem...
Ma pedig kicsit pakolásztunk, téli cipők bedobozolva az ágyam aljába, nyáriak elővéve.
Mosás hegyekben.
Főzni ebben a melegben kinek van kedve? Egy mákos tészta is megteszi.:-)
A fürdőzés, napozás pedig meglesz nem egészen 3 hét múlva.:-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.