...lennék?!
Előző hétvégén kiakadtam, ültem a szobámban és potyogtak a könnyeim.
Dühös, csalódott, szomorú és kétségbe esett voltam, talán még most is az vagyok.
Az én kincsem 180 fokos fordulatot tett.
Hogy miért?
Mert nem tetszik neki, hogy nem tetszik nekem a választottja.
Igazából nem nekem kell tetszenie, és én nem is ezen akadok ki...főleg!, hanem azon, ahogy megváltozott a kapcsolatunk és nem ismerek a lányomra.
Nem tudunk beszélgetni, nem érzem rajta az akarást, hogy ezt az áldatlan állapotot meg akarná oldani.
Duzzog és dacol...ahogy én is.
Azt gondolom, hogy ha felnőttként akarja, hogy kezeljem, akkor jogosan várhatom el, hogy a dolgait, konfliktusokat, helyzetek kezelését felnőttként tegye.
De nem teszi...én pedig nem segítek neki.
Nem tudok, nem akarok, elveimmel ütközik, hogy én jó anya legyek és édi-bédiként babusgassam, ajnározzam és keressem a kegyeit.
Hozott egy döntést, melynek akár tetszik, akár nem, vannak következményei. Ha azok kellemetlenek számára, azok akkor is ott vannak és kezdenie kell vele valamit. Olyan nincs, hogy a dolgokat következmény és felelősség vállalás nélkül megússzuk. Olyan sincs, hogy csak kellemes és jó "hozadéka" legyen minden döntésünknek.
Ezzel most már neki is tisztában kell lennie és ennek megfelelően dönteni, vagy ezt vállalni, kezelni.
Érdekes egy felismerést tettem...a világ úgy van beprogramozva, hogy az anya-gyermek kapcsolat az örök. Az anya minden helyzetben óvja, szereti a gyermekét, mert az az érzés születés pillanatától örök.
Hááááát...nem tudom.
Azt hiszem bennem van a hiba, rosszul működöm.
Nekem ez nem megy.
Vállalom, hogy dühös vagyok, hogy csalódott, hogy FÁJ!
Fáj az elszakadás, a leválás.
Az elválás még természetes folyamat, tisztában voltam vele, egyszer el fog jönni. De, hogy MIKÉNT, azt nem tudtam és nem gondolom, hogy ennek így kellett volna történnie. :-(
Nem érzem magamban, bennem azt a gyengédséget, anyai aggódást, féltést, szeretetet, mely bármilyen versben, idézetben, média gyöngyszemben ott visít.
Valami nem jól működik bennem?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.