...amikor azt érzed, jobb lett volna ma nem felkelni?!
A mai nap egy ilyen nap volt.
Kezdődött azzal, hogy ugyan 3 napja folyamatosan ott van az agyamban, ki kell írni az óraállást, mert szerda délután jönnek leolvasni...ma reggel lent a kapuban szembesültem vele, hogy nanáááá, hogy elfelejtettem. De nem volt lélekjelenlétem visszamászni a harmadikra, még ha az időmbe bele is fért volna.
Gondoltam, majd délután a gyereket felhívom, mert a délutáni talim miatt nem érek haza időben.
Nos ezek után a buszon egy leányzó nem kicsit HANGOSAN hallgatta a kemény metál zenét, amitől én alapban is vagy sikítok, vagy ütök.
Az Ő füldugója annyira gagyi lehetett, hogy szerintem a busz utazóközönsége jobban hallotta, mint Ő maga.
Vannak emberek, akiket nem lehet szuggerálni, nem érzik meg, hogy nézik Őket. Na ez a lány, egy ilyen kis két lábon járó ricsaj volt.
Mellette állók is már nézték, én is, a mögötte álló is...de Ő csak nézett ki a fejéből, mint akinek megállt a világ.
Már azon voltam, hogy olyat teszek, amit még soha...kihúzom a fülecskéjéből a dugót és jelzem, hogy az ízlésvilága rá tartozik, és tiszteletben is tartom, de kora reggel, éhgyomorra a tömegnek ne kelljen már elszenvednie eme zenei imádatát.
Szerencsére valami olyan zúzós zenére váltott a telefonja, hogy riadva kapta ki a zsebéből és halkította le (kicsit). Ez pont annyira elég volt, hogy a busz zaja mellett nem üvöltött a fülünkbe.
Mégis úgy gondoltam, most kellene visszafordulni és jobb lenne magamra zárva az ajtót, a szoba mélyén a csendben csücsülni egész nap.
Ennek ellenére próbáltam mosolyogni, és pozitívnak lenni.
Sikerült kicsit feloldódni, hisz az ebédidős portyázásom sikerrel járt.
2 db cipő tulajdonosa lettem.
De aztán 16.00-kor el is szállt az addigi átmeneti jó kedvem, mert folytatódott a pech széria.
A talimat lemondták....hétfőre áthelyezve. Ha már évek óta nem láttuk egymást, ez a pár nap már belefér. :-)
Nem baj...gondoltam...úgyis már egy hete kinéztem a BMC-ben ma esti Tóth Vera ingyenes koncert estjét.
Akkor nézzük aki rábólintott akkor, most is nyitott még rá!?
Na náááá, hogy nem volt kedve eljönni.
Ezek után még 4 db, azaz négydarab telefont engedtem el, remélve, ha az egyik nem, de a másik majd ráharap.
Mert ugye a remény hal meg utoljára.
Hát...az meghalt.
5 telefonból 5 kosár lett.
Hát így akarjon az ember egy kicsit lazítani, kimozdulni..."művelődni"
De legalább a vízóraállást ki tudtam írni...IDŐBEN! :-)
Lehet, ha reggel visszajövök kiírni, akkor a mai napon nem is így alakul...most egy talin túl és a BMC-ben ülve várnám, hogy felcsendüljön az első dallam!? :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.