... :-)
Ugyan én voltam a kezdeményező, de végre táncoltam...nem sokat, de nem is árultam folyamatosan a petrezselymet. :-)
Már sokan megismernek, mosolyognak, odajönnek puszival köszöntenek...mint egy kis/nagy család.
Most nem éreztem kívülállónak magamat.
Nem adtam fel, nem futamodtam meg...pedig, pár napja még eszem ágában sem volt folytatni.
Nyertem egy kis ajándékot is a bérletemmel.
Már megérte elmenni.
Most levetett cipellőmet nézem, lábacskáim sajognak...de mosolygok.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.