Hát...igen...megnéztem, és mint egy bakfis tini itt gyürögetem magam mellett a zsepi hegyeket, melyet termeltem és szipogok ezerrel.
Mi Nők miért vágyunk ennyire a romantikára?!
Miért hisszük azt, hogy boldogabbak leszünk, ha egy kellemes dal hallatán találunk rá álmaink hercegére...és miért hisszük azt, hogy az lesz az örök szerelem?
És miért vagyunk sárkányok, mikor kapcsolatban vagyunk?
Miért nem tudunk a hétköznapi dolgoknak örülni, miközben arra vágyunk, hogy a nagy boldogság ránk találjon?!
Boldogok lehetnénk, ha nem a nagy betűs ROMANTIKÁT, SZERELMET, ŐT keresnénk!
Nem, nem vagyok depis....csak elgondolkoztam.
Elgondolkoztam, hogy utólag jövünk rá általában, hogy ott, akkor boldogok, szerelmesek voltunk és az Ő oldalán éltük meg a hétköznapi romantikát.
Mikor kakaóval a kezébn nyit ajtót, egy téli estén.
Mikor hulla fáradtan képes még telefonon keresztül órákon át csivitelni, pedig már rég aludnia kellene.
Mikor kora reggel felkel azért, hogy friss pogácsával ébresszen.
Mikor más irányba megy a városban, csak azért, hogy beugorjon egy szál virággal.
Igen...ébresztő...a mellettünk lévő kedves, képes romantikára, csak nem biztos, hogy olyan látványos, hatásos dolgokkal teszi, mint az írok a könyvekben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.