...minden csoda három napig tart.

Azt hiszem, így vagyunk ezzel MI is, már mint a párom.
Szombat reggelig minden szép és jó volt. Aztán délután mondtam egy rossz mondatot, mely kettévágta az esténket is...állítólag. Tény, mondtam egy s mást, mivel nem szeretem, hogy ha hülyének néznek.
Aztán ezt sikerült vasárnap délelőtt meg is beszélnünk.
Nem ám szombat este, miért is akkor tenné(?), mikor ott a helyzet, elég azt másnap vagy valamikor később megbeszélni. Addig rágja, megforgatja, bosszankodik és savanyú arcot vág, mint aki citromba harapott. És ezzel az estét le is tudtuk.:-)
Vasárnap este fáradt volt az egésznapi ténykedéstől, így korán elaludt.
Hétfőn pedig ismét bekopogott hozzánk az a részemről nagyon utált, "nem tudunk, mit kezdeni a felszabadult szabadidőnkkel" állapot.
Nem tudom mások mit és hogyan csinálják, de megfigyeltem már, a pénzhiány és az együtt leélt évek számával egyenesen arányosan csökken az ötletünk, a program lehetőségeink az ilyen hosszú hétvégéken.
Ott volt a hétfő....lazíthattunk volna, kikapcsolódhattunk volna, közösen valami örömteli dologgal tölthettünk volna az időt...és nem!
Igaz, nekem sem volt sok ötletem, de legalább volt késztetésem rá.
Nála meg azt éreztem, hogy nem találja helyét, hétfő van, ilyenkor a munkahelyünkön dolgozunk. Megcsináltuk az elmúlt 2 napban a megszokott teendőinket és most itt van egy nap, amikor nem tudja mit is tegyen, hogy is legyen?!
Tévézzen? Morgok.
Netezzen? Ha nem is morog, de, akkor én is a gép elé elvonulok.
Kártyázzunk? De ketten elég unalmas, és nincs benne poén.
És akkor a levegőbe belehasít a kérdés: mi legyen? Mit csináljunk?
Hm....nem tudom! :-(
Én sem tudom, szegényes és ötlettelenné válunk a rohanó, és monoton hétköznapoktól.:-(

Ilyen tulajdonképpen a két ünnep között is...tavaly nem dolgoztam, ahogy Ő sem, már alig vártam, hogy januárban jöhessek dolgozni, mert az a tespedés, nem az a tespedés volt, amire vágynék, amitől jól érzem magam, az csak egy kínlódás volt.
Valahogy ilyen volt a tegnap is.
Meguntam, mert ez csak energiazabáló, nem üdítő.:-(
Végül elmentünk sétálni, lementünk a Duna partra, vihettünk volna kenyeret is és a kacsákat etethettük volna.:-)

De amint hazaértünk 18.00 körül, ismét ott volt a 4 fal között az "üresség".
Már nem akartam hadakozni, ráhagytam azt, hogy első mozdulatával bekapcsolja a tévét. Én meg elvonultam a gépem elé.
Este mellém bújt, nézett rám, mondván beszélgessünk, mi történt, mi volt ez a sok telefonálgatás?!
Meséltem, de már belealudt.:-(

Nem akarom elhinni és elfogadni, hogy tényleg ennyi volt....szombat reggelig sikerült neki lendületet vennie?!
Most ismét legyek mísz, savanyú, komor és elutasító, hogy észrevegye magát?!
Miért kell ezeket a hatalmi harcokat lejátszani és taktikai lépéseket megtennem?
Egy kapcsolatnak nem ebből kellene állnia.
Ma kedd van.
Azt hiszem, este kibontok egy finom bort és gyertyafény mellett elbeszélgetek vele...hm :-))))....röhej...ISMÉT, sokadszorra.:-))))