My secret

Azt hiszem, ma ilyen kis nosztalgikus hangulatban vagyok!

Egy kérdést kaptam, és felsejlett 2 régi kellemes emlék.

1. Egyik társkereső oldalon rám talált, hosszas, értelmes leveleket váltottunk, tetszett a stílusa. Kedves, udvarias, de még is áradt a soraiból a FÉRFI.
Soha nem voltam duhaj, mindig kis óvatosan lépkedtem a személyes találkozáshoz vezető lépcsőkön. Meg vannak a fokok, tesztkérdések, lépések, ha azokon átment az illető, csak akkor lehetett szó a taliról. Mivel ott volt benne a FÉRFI, mihamarabbi talit akart.
Tetszett a hangja is, a kellemes ízes stílusa.
Végül beadtam a derekam. Találkozzunk!
November eleje volt, ha a mai időjárást nézzük ennél kicsit hűvösebb, de az évszakhoz képest kicsit melegebb napok voltak.
Megbeszéltük a helyet, időt....kicsit késtem, de rá csörögtem, nem vagyok link, már felé tartok.
Várt egy kellemes külsejű, ugyan kék szemű férfi. Kedves mosoly, határozottság.
Kocsiba ülünk és megkérdezi: éhes vagy?!
Hm....ebédeltem, de az idegességtől még remegő gyomromra nem merek hagyatkozni, inkább rá bízom magam.
Közli nagyon helyes!
Elvisz egy olyan helyre, ahol még Ő sem volt, de kollegáját faggatva azt a választ kapta, ha egy nagyon jó Nőt akar elvarázsolni, akkor ide vigye.
Néztem rá, kicsit merésznek tartottam a mondatot, de ugyanakkor egy bújtatott bókot véltem felfedezni...sőt...megelőlegezte, hogy biztosan tetszeni fogok neki.:-)

Kocsi megállt, és egy kis "palotába" vitt...igen, ez volt a Mongolian Barbecue étterem.

Az asztalunk a belső udvarban volt, ami nyitott a szabad ég alatt ültünk, felettünk a gesztenye fa takarta csak a csillagos eget. A kert közepén még a tavacskában a szökőkút működött, de az asztalokra kellemes fényt árasztó gyertyákat tettek. A székeken pedig mindenhol finom, vastag puha takaró várta a vendégeket.
Meglepett, mert ilyen élményben akkor még nem volt részem.
Novemberben az udvaron, pokrócba csavarva?!
Irigykedve sandítottam be az üvegfalón túli étkező, nevetgélő emberekre. Ők biztos nem fáznak, nincs gondjuk a pléddel.
Megpróbáltam a csalódottságomat leplezni és átadni magamat a hangulatnak.
A meleg plédet a derekam köré csavartam. Forralt bort hoztak, melyet nem szeretek, de az unszolására megkóstoltam. Isteni volt. Éreztem, ahogy az ereimben szétárad és felmelegít. Pillanatok alatt azt éreztem, nincs is hideg, nem is fázom. A fények játéka, meg a szívemet melengette. Velem szemben ült egy idegen, akit akkor azt éreztem, nem is idegen. Okosan megfogta kezemet, próbálta melengetni, de rá kellett jönnie, az én kezem forróbb, mint az Ővé.:-)))
Akkor azt éreztem, hogy elvesztem, mert ez a férfi tudja, mi is kell a nőnek.
Egy gesztenye koppant a földön mellettünk, kellő időben, hogy kizökkentsen a gondolataimból.
Egy nagyon kellemes estét töltöttünk el. Látszott, hogy inspirálom, kérdéseimmel megfogom, érdeklem.
Hazavitt és azt gondoltam, hogy ha csak ennyi volt, már megérte! Ha meg több lesz, akkor meg állok elébe, vele mindenképpen!

Egy hosszú, élményekben gazdag egy hónapot voltunk együtt.
Ugyan az egy hónap igen mulatságos idő egy kapcsolat szempontjából.
Mégis fontos emlékeket szerzett.
Ő az a FÉRFI, akinek inkább egy kevésbé bonyolult, önérzetes pitscha kell, nem olyan, mint én. Azért még jó pár évig tartottuk a kapcsolatot, még Mr.G.-nek is bemutattam, 1-2x eljött Mr.G-vel szervezett bulinkra.
Aztán eltűnt. Élte életét, kereste a párját. Ő - Mr.OZ.!

2. Mr.G.-nek szülinapja volt!
Mivel tudtam, hogy még nem volt ebben az étteremben, így évekkel ezelőtti emlékemre támaszkodva, azt gondoltam, neki is nagy élmény lesz.
Asztalt foglaltam, pont szombatra esett a szüli napja. Szeretem aznap felköszönteni az illetőt, nem másnap, nem a hozzá közel eső hétvégén, hanem aznap!
Annyit tudott, hogy étterem, de többet nem.
Előtte színházban voltunk, így az estét megkoronázta az étterem.
Nagyon tetszett neki is, bár nem az udvaron kaptunk helyett, hanem a belső terem egyik kis csendesebb sarkában.
Kellemes halk lágy zene szólt, így nem zavart minket az sem, hogy tele volt az étterem.
Elveszett a szemembe, a dekoltázsomba.
Mindig imádott nézni.
Néztem Őt, a szüli napost, láttam, meg van elégedve, boldog!
Boldog, mert a napja kellemes meglepetések sorozata volt. Boldog, mert a szeretett nő vele szembe, a pocakja tele, mi kell ennél több?!
Ejtőzött és csak szuszogott, már nem fért bele semmi több.
Nézett rám, mosolygott, azzal a kaján vigyorral...bár közölte, hogy Ő most még a kocsiig is alig bír kijutni, nem hogy egyéb más perverz dologra gondoljon.
Néztem rá, és mosolyogtam....tudtam, hogy most egy meleg kádba ejtőzés lenne az "i"-re a pont. De eszembe jutott valami.
Éveken keresztül a baráti társasággal hirtelen jött ötlettel éjszaka kellős közepén fogtuk magunkat és kocsiba ültünk, egy óra múlva már Egerszalókon a medencébe áztattuk magunkat és élveztük a forró víz lazító hatását.
Most ez kell! Így lesz tökéletes az este!
Látta rajtam, hogy az agyam jár...tudta, hogy mindjárt meg is szólalok, így várt.
Jöttek is a mondatok: szerinted mennyi idő alatt tudjuk a fürdő cuccunkat összeszedni!?
Nézett rám nagy, kerekre tágult szemekkel?!
Mit mondasz?! Mikorra gondoltál?!
Most...egy kis áztatás?!
Most???? De este 22.00 óra van!
Na és? Sietünk valahova, vár ránk valaki?
Nem! - döbbenet ott volt az arcán, nem tudta mire gondolok.
Végül felkerekedtünk és 1,5 óra múlva Egerszalókon voltunk. Akkor még nem volt semmi kiépítve, nem volt semmi szálloda körülötte. Akkor még csak nomád parkoló, medence 2 lent a fényben, és 1 fent az erdőben a sötétben.
Akkor még csak 250 Ft/fő volt a belépőjegy.
Élvezte, ahogy a meleg átjárja a testét, lazítja és hogy hozzám érhet, figyelő szemek kísérete  nélkül.:-)
Azt hiszem ez az élmény neki is megmarad(t) egy életre.