Névnapoztunk, bár a hangulat alapban feszült.
Mindenki ugrásra kész, van, aki már több interjún is túl van, van, aki még egy hirdetést sem nézett meg.
Mindenesetre a kollektíva érezhetően összetart, ami már jó ideje nem volt érzékelhető.
A főnökanyunk meg ott van a mérleg nyelveként, mert sem hozzánk nem tartozik, sem a tulajdonosokhoz.
Azt kell mondjam, így járt.
A csapatot, akik alatta vannak és hozzák a szekeret, letojja már egy ideje, és a gépén láthatóan internetes játékokat folytat. Munkához nem nagyon fülik a foga, talán még meg is tehetné a státuszából kifolyólag, de ne ennyire látványosan tenné.
A tulajdonos nem fog velünk csacsogni, neki a számok beszélnek, nem az emberek lelke.
Nem közönyös, azt nem mondanám, de nem is alacsonyodik le hozzánk.
Tulajdonképpen nem is kell, neki nem ez a dolga.
Viszont ha baj van, akkor csak azok fognak összetartani, akik sorstársak. Ez megint érthető és sorsszerű.:-)
Karácsonyi húzást már nem firtatjuk, főnökanyu lefittyenő szájszeglete és kijelentése után: ha húzni akartok!
Hát, nem, nem akarunk húzni, sem a szoba közepén kis édes kört alkotva, egymásra nézve kényszeredett mosollyal az arcunkon jó pofizni.
Ha már nem akar húzni, akkor biztos nem lesz karácsonyi vacsi sem!
Ezért mi, a kollektíva, úgy döntöttünk, hogy megyünk nélkülük. Az ünnep hangulatát nem fogjuk hagyni elveszni, és ha a helyzetünk nem is rózsás, sőt....akkor sem fogjuk hagyni, hogy elvegyék tőlünk a közös karácsonyt.
Most viszont meglepetten álltunk a szoba közepén, pezsgőt szürcsölve és rétest majszolva.
Tulajdonos névnapjára meglepett minket.:-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.