Mondhatja, hogy persze, tudja, hisz lassan megint itt a Mikulás, a piros pelerinjével.

De én meg állítom, hogy most sem, mint máskor sem, nincs köze az egészhez.
Egyszerűen, csak bosszant és rosszul esik, hogy neki minden szükséglete ki van elégítve, én meg figyelmen kívül vagyok hagyva.
Ő ehet, ihat, alhat ami neki jól esik, morgásomon kívül semmi más akadálya nincsen...de én mit tehetek a szexuális éhségemmel?!
Csütörtökön már éreztem, nem lesz ez így jó, lassan jönnek a piros betűs napok és az éhségem az egekbe repül.
Jeleztem is neki, hogy jó lenne, ha ezen a téren valami változás történne...legalább szombaton.
Láttam rajta, hogy érti és zavarja, hogy hiányérzetem van (neki meg nem!).
Mondtam, rendben, pénteken egy bizonyos dologra fogadtunk, a tét a szombati szeretkezés. Nézett rám...reméltem, hogy érti, "éhes vagyok"!
Aztán megkérdezte, és ezzel ki veszít, mondtam én veszítek, ha Ő nyer, akkor szombaton nyugta lehet tőlem, nem zargatom.
Sajnos veszítettem, neki lett igaza...és a fogadást is megnyerte, szombaton nem kell "teljesítenie".
Bár ez így elég hülyén hangzik, de lassan ezt érzem, örül, ha a dolgok pihentetve vannak és nem hozom szóba.

Pénteken az Ő estéje, meg az enyém lett volna, csak külön-külön...de nekem nem lett semmilyen talim, programom, a hidegben meg nem volt kedvem a városban sétálgatni, vagy könyvesboltban molyolni. Így hazamentem, de Őt nem zavarta.
Szombaton főzés, takarítás, X-faktor....és mosolyogtam. Nem történt semmi. Pontosabban, csak az, ami számítható volt.
Ma pedig, mostam, gyerekkel tanultam, és próbáltam nem észrevenni, hogy Ő megint a saját kedvtelésének "él", neki teljesen kellemes a hétvége.
Most ettől igen csak nyűgös lettem.
Délelőtt még beszélgettünk és megemlítette, hogy lassan Ő is végez a könyvvel....tudja, hogy nekem mi a szeretet nyelvem, a minőségi idő és a testi érintés. Azt annyira nem tudja, hogy neki mi is kifejezetten. Majd boncolgattuk egy kicsit és tisztábban látta, igen, jól sejtem, neki az elismerő szavak.
Ezek után nem érzi, nem érti, hogy nekem nem azért van rossz kedvem, mert elaludt és azt csinált, amihez neki kedve volt, hanem az, hogy amíg Ő kedvezhet a szükségleteinek, addig én nem! És még jelét sem látom annak, hogy próbálna ezen változtatni?!

Holnap reggel meg majd ott áll előttem boci szemekkel, és közli, de hát annyira kellemes és nyugodt volt a hétvége.
Jaaa...neked drágám! És én hol vagyok?