...olyan helyzetbe kerülni, hogy a napjaim őrlődéssel, lelki tusával teljenek.

Tudom, hogy nem magunk választjuk ezt az utat. Azt is tudom, hogy az érzelmeken nem lehet uralkodni. A vágy, meg egyszerűen a hatalmába kerít, így tehetetlenek vagyunk vele szembe.
De olvasom sorait és néha dühöt, néha kétségbeesést érzek magamban.
Tudom, túl empatikus vagyok, még is rossz megélni a sorait.

Egy szeretői kapcsolat valóban ennyire hullámvasút?!
Hol energiát zabál, hol feltölt?! De a mélyben többet időzik az ember, mint fenn a csúcson. Megéri? Jó ez neki, kell ez neki?
Persze, ha már a kicsi szívében ott a nyilacska és rajta a csörgő lánc, akkor nehéz szabadulni, lezárni, elszakadni.

Voltam én is szeretője Mr.G.-nek. Kínlódtam eleget, de ott szerelemből lett szeretői státusz, kicsit más. Vagy én gondolom MOST így.:-)
Még sem hiszem, hogy ha mostani eszemmel belekerülnék egy ilyen kapcsolatba, akkor hagynám, hogy a dolgok (érzelmi oldala) ennyire elfajuljanak.
Igen, hangsúlyozom, TUDOM, hogy nem irányítható a szívnek a szava.
De azt tudom, hogy a folyamatos kapcsolattartás, a napi több kedves sms, a túlzott odafigyelés a másikra, bajba sodor.
Azt is tudom, hogy képes vagyok ezeket a szabályokat betartani, hisz jól felfogott érdekem.:-)
Persze, kibicnek semmi sem drága, mondhatok én itt bármit is, amíg nem vagyok benne a helyzetben, csak jár a szám - fölöslegesen.:-)

Csak drukkolni tudok, hogy legyen ereje, kitartása a dolgokat a helyes mederben tartani.