...érdekesek lesznek.
Reggel be kell ugranom a fodrászhoz. Csak egy sima vágást kérek, gyorsan....20 perc 1700 Ft...aztán robogok a munkahelyemre.
Utána a főnökanyum magával cipel az egyik megbízónkkal folytatott tárgyalására.
Nincs kedvem menni, de kolléganőmnek sem volt, így hallgatólagosan képzeletben feldobtunk egy érmét és én vesztettem. Megyek, mert valakinek mennie kell. Hogy ott mikor végzünk, még nem tudom, de nem szeretném szaporítani a szót. Minek? Szabaduljunk mihamarabb, úgyis az van, lesz, amit Ők akarnak, mindegy, hogy nálunk mi a szokás, és mi a munkamenetünk. Ha valamit Ők kitalálnak, esélyünk sincs megvétózni, bólogatni megyünk most is. Protokoll ezerrel...baromság.
Na mindegy, ha azon túl leszek, sietek vissza, mert MSN-en valaki várni fog, tegnap találtam.:-))
Na igen, ugyan nem Pesti, de amennyit találkozni tudnánk, annyit jön Pestre.
Tetszik, hogy nem nyomul ezerrel, kedvesen szolidan, de határozottan halad az úton.
Jött ma is, és holnap várni fog. Majd meglátjuk mi lesz vele? Mr.25-ke azért határozottan kenterbe veri, de ez itt a valóság kérem.
Munka után találkozom az én sértődött barátosnémmal.
Bár levélben tisztáztuk, hogy nem feltétlen kellene engem számon kérnie, és a szabadidejének kellemes eltöltéséért nem ránk kellene várnia, ennek ellenére érdekes lesz holnap találkozó. A feszültség tuti ott lesz és személyesen is fel fogja hozni, ismerem ennyire.
Utána elméletileg lenne egy pofavizitem.
Pénteken talált rám, kicsit alacsonyabb az elképzelésemtől, meg kék is a szeme, de tetszik, aranyos az arca, van benne valami.
Viszont a pénteki pörgős levélváltás után az eheti aktivitása egyelő a nullával. Nem vagyok felpörgetve, nem érzem a vágyat, hogy találkozni akarok vele.
Igen, tudom, munka, elfoglaltsága nem engedheti meg, hogy most is küldje a leveleket, kérdéseket, válaszoljon a kérdésekre. Nem mindenki teheti meg, mint én, hogy munka mellett levelezgessen. Mégis, azt érzem, olyan kis érdektelenségbe fulladt a dolog. A lendület megkopott. Ha pedig már most megkopott, akkor mit kezdünk egymással egy kávézóban poharat szorongatva?
Ehhh....belegondolok és elment a maradék kedvem is.
Még nem kérte a számomat, viszont telefonbeszélgetés nélkül én nem találkozom, és ezt tudja. Az teszi fel nekem az "i"-re a pontot. Ha ott is megy a társalgás, és 2 perc után nem fullad nagy hallgatásba a beszélgetés, akkor igent mondok a talira. Nos, jelen esetben ez még nem történt meg, így szegénykém, lehet, lemarad rólam.
Hm....Mr. Utazó pedig édesen próbál levélben angolozni velem. Ejjj...my little pig.:-))))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.