...időnként mindenkinek. :-)
És aztán megint mehet. Minden tovább!
Megmondta ezt már Hofi is, évtizedekkel ezelőtt.:-)
A héten 9 órát túlóráztam, fáradt vagyok.
Szellemileg, fizikailag...és most úgy érzem kicsit lelkileg is.
Igen, mikor nagyon fenn vagyok, olyankor jön egy kis lent is. Ezen már nem csodálkozom, hisz így jön ki az egyensúly.:-)
Elbúcsúztattuk a 2 hete kilépett kolléganőnket.
Nem ezzel van a baj, hanem azzal, hogy ott ültünk az asztal körül és már többen voltak kilépett kollégák, mint még meglévő. És valós vagy csak vetítés...de mindenki jobban járt, hogy átment, kilépett.
Jobb a fizetése, kisimultabbak, mi meg töpörödünk össze a nyomás alatt. Fizetésünk nem változik, holott az elmúlt 1 hónapban többször neki futottam és jeleztem főnökömnek, most azt hiszem itt az idő, hogy rendezzék a béremet, hamár az elmúlt 5 évben nem tették. Ha tényleg úgy érzik, hogy a maradék tartópillér vagyok az összeomló vár alatt, akkor talán meg kellene gondolni, hogy mivel szeretnének itt tartani.
De a válasz az volt, rosszkor, rossz időben kérdezem és firtatom ezt a kérdést.
Aha...az elmúlt 5 évben volt valaha is, olyan időszak amikor jó lett volna ez a téma?
Ugye hogy nem?! Akkor miről beszélünk?
Miért kellene nekem itt maradnom? Hogy hülyét csináljak magamból és még kapjak két zsák terhet az amúgy is telepakolt hátamra?
Hát...hülye azért nem vagyok.
Visszajövök nyaralásból és elkezdek ezerrel keresni.
De most kiülök az erkélyemre, egy pohár bor mellett...mert még nem ittam ma eleget...
És leeresztem magam a csillagos ég alatt.:-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.