Tanulok, tanulgatok, de mit lehet ilyenkor még tanulni?!

Szavakat kellene, mert azért ott vannak hiányosságaim.
De nem megy, olyan hulla vagyok.
Tegnap a kedvesem dolgozott, de tényleg!:-)))
És nagyon későn ért haza. Azt hitte(m) itthon lesz már 22.00-re, de tévedtünk. Én meg vártam rá, rendes kis felességként. Na jó, annyira nem rendes, mert neteztem és egy új lovaggal leveleztem.
Nem is tudom...Mr.Utazóval szemben ez mennyire fair. Jelezte, hogy január végén mikor rendeződni véli körülötte a dolgokat, akkor találkozni szeretne velem, újból.
De első talink után Ő maga jött rá, hogy nem köthet gúzsba, mert miatta nem tudunk találkozni, akkor nem várhatja el, hogy ne nézelődjek. Korrekt megközelítés volt, de most olyan kis faramuci.
Mert nem tudom mi van, talán Ő sem tudja mi van. Viszont érzi, látja, hogy én ismét belendültem a keresés területén.
Most meg ....hm...nem tudom.
De már megint elkanyarodtam.
Szóval vártam az én kedvesemre, de nem jött, és én álmosodtam.
Végül a könyvekkel a kezembe, meg a laptoppal az ölembe elszunyókáltam.
23.00-kor úgy döntöttem ez saját magam kínzása, jobb ha lefekszem.

Persze, lefeküdtem, de nyugtalan voltam míg haza nem ért. Hajnalban már el is tudtam aludni. Most meg már megint gyufaszálakkal támasztom ki a szemhéjamat.:-(