...miután hétfőn jól kivitatkoztam magam, hogy mi a búbánatért nem lehet azt a fránya telefont kikapcsolni mondjuk 18.00 után, ha már nem dolgozik, tegnap 22.15-kor mikor hazaértem hamiskásan mosolygott.

Nem értettem, kérdeztem min bazsajog ennyire?
Kiderült, hogy még jó, hogy nem értem el a 10 perccel hamarabb induló buszt, mert akkor még telefonálgatáson kaptam volna.
Egyik partnerük 20.00-tól 10 percenként telefonos segítséget kért. Nem, nem a Vágó István műsorában voltak, még is csörögtek.
Ránéztem, és közölte: tudom! Ne mondj semmit!
Nem mondtam én egy szót sem. Csak jelentőség teljesen néztem rá és mosolyogtam.

Most telefonált, a nap hátrelévő részét vitattuk meg, és közölte, ma ahogy hazaért kikapcsolja a telefonját.:-)))

Szerintem már fél a telefon mumustól, na meg az én tüzet okádó nyelvemtől.:-)))