My secret

....csak kedden kaptam a fejemhez....szerdán meg már fogtam a fejem, hogy Te jézusom, mibe keveredtünk?!:-)

Mr.Kalapos most kissé kibillentett a megszokott kis békés, de szürke hétköznapjaimból.
Azt hittem Lovagom viszi el a pálmát a héten, erre tessék....:-)
Erre mondják, nem tudhatjuk előre a jövőt.

Tudom, hogy nincsenek véletlenek, de hogy ez így alakuljon, nem is sejtettem volna.

Tegnap - kivételesen a héten - nem későn botorkáltam haza, és fájó szívvel (gondolhatod!), de hanyagoltam a BKV gyöngyszemeit ;-), kocsival mentem... párom jött értem.
Már vagy 20 perce autókáztunk mikor feltűnt, hogy sokadszorra néz rám és mosolyog.
Nem értettem, de boldog mosollyal viszonoztam. Valószínű már nem bírta az érzelmi túl töltetséget, mert hangosan felkacagott.
- Mi van?:-)
- Semmi, de mióta beszálltál a kocsiba egyfolytában dúdolsz.
- Jajjj...és hamis? Zavar?
- Nem, nem, csak nem szoktál, és olyan édes voltál, mint egy kis felhőtlen gyermek.
Nem szóltam, csak elgondolkoztam a mondatán.
Felhőtlen nem vagyok, de boldogtalannak sem érzem magam.

Ha azt kérdezte volna, hogy milyen napod volt, amit egyébként mindig megkérdez, de most vélhetőleg a dudorászásom kibillentette a megszokott kerékvágásból, így nem kérdezte, na de ha megkérdezte volna, akkor azt kellett volna mondanom, hogy frenetikus volt. De abban a pillanatban visszakoznom is kellett volna, mert ha firtatja az okát, azt már nem mondhattam volna el.
Hogy is fogalmazhattam volna azt meg, hogy édes, volt egy fantasztikus levélváltásom, melyben olyan szintű folytatásos ágyjelenetet írtunk le, hogy azt Te el sem tudod képzelni.
Ááááááá erről jobb, ha nem is tud. Csak látja, hogy csillog a szemem, kipirult az arcom és mosolygok, mint a tejbe tök...és dúdolgatok.:-)

Fogalmam sincs, hogy mi lesz ennek a vége, lesz-e folytatása, de ez így tegnap tökéletes volt. Ha ennyi és nem több, akkor sem kell tovább ragozni, így volt jó, ahogy.:-)

"Reszket a föld, ha hozzám ér
Egy-egy békés gondolat,
Amit nekem küldesz el,
Amiben magad is benne vagy"