Kíváncsiság fél egészség.:-)

Ma összefutottunk Kalaposommal egy kávéra.
Megbeszélt helyre én értem oda hamarabb, hogy lefoglaljam magam nézelődtem, nem vettem észre hogy közeledik, csak mikor már majdnem mellettem állt.
Oldalra pillantottam és édes, mosolygós szemével nézett rám.
Kissé zavarban voltam....tudtam, hogy milyen érzéseket váltott már ki belőlem, nem tudtam, hogy ez csak a gondolataim játéka, vagy a valóságban is működni fog közöttünk?!
Felmentünk az emeletre egyik kávézóba kerestünk egy szabad asztalt.
Lányos zavaromban nem tudtam szemügyre venni az alakját, meg (hál istennek) öltönyben volt, így a zakó takarta a fenekét.
Na, most mondjátok azt, hogy nekem semmi sem jó.
Az egyszerű öltözék sem, és a zakó sem. Igaz, mind a kettőnek meg van a maga hátránya. :-)
Rendeltünk és láttam nem csak én vagyok "ideges", Ő sem volt az a nyugodt, határozott, magabiztos emberke, még ha annak is akart látszani.:-)
Ismerkedtem, barátkoztam az arcával, kezével....a szeme az annyira ismerős volt, mintha évek óta ismernénk egymást. Bár nem tudtam, hisz nem ismertem a tekintetét, mikor mit jelent, de sejtettem, hogy nem okoztam neki csalódást. Nekem volt egy kis fenntartásom, mert szerdán még azt gondoltam, a Lovagom sokkal jobban nyerő lesz a külső alapján, de tévedtem. Azt éreztem, hogy az a fajta bizsergés most is ott van bennem, mint amikor a sorait olvastam.
Innentől meg mindegy, hogy barna a szeme és a haja vagy sem?!
Arra vágytam, amiket olvastam tőle...hogy hátam mögött áll és megcsókolja a nyakam, érzem a fenekemnél a farka merevedését....játszott a gondolatom.
Nem volt sok időnk, egy kávé és mennünk kellett.
Nem mondott semmit, nem mondtam semmit.
Én jobbra, Ő meg balra. Furcsa volt, főleg, hogy tudtam milyen pikáns leveleket váltottunk eddig.