...Ti nem értetek engem.:-)))

Azt kell mondjam, hogy én singleként is ilyen kis tudatos kereső voltam...meg voltak a szempontjaim, a kritériumaim, a lépcsők és a szűrők, ebben azt hiszem most sem változtam, csak a feltételeket módosítottam az aktuális helyzethez.
Azt gondolom, hogy sokkal jobb tudni mit keresel és mit szeretnél, mint céltalanul kotorni a szalmakazalban, remélve, hogy rátalálsz az álmaid tűjére.
De hogy találhatsz rá, mikor még azt sem tudom, milyen az álmaid tűje?!
Tehát, én megfogalmaztam szépen, tudtam is, milyen kell nekem....és most is tudom.
Most viszont a keresgélés és a rátalálás között van egy nagyon fontos szempont, hogy nem vagyok független. Ennek köszönhetően a bizalmatlanságom és a paranoiám az egekbe szökött.:-)))
Egyébként sem voltam soha az a fruska, aki mindenkivel talizik, remélve, hogy a negatív érzetem, melyet a kép, levele, stílusa, hangja, stb. okozott, megváltozik.
Akkor sem randizgattam csak olyannal, aki tetszett valamilyen szempontból.
Most azért kötöttebbnek érzem magam. Mert az arcomat, a telefonszámomat, a valós kilétemet már csak annak adom ki, akivel valóban találkozásra készülök.
Nagyon nagy veszíteni valóm van ha megbukom, ezt egy családos érti, ez nem kérdés.
Ha most minden (képen) tetszetős fiúkával találkoznék, a számok törvénye alapján emelném a lebukás esélyét. Na meg azt is, hogy valami pszichopatába botlok bele, aki esetleg még problémát okoz a kapcsolatomban, annak ellenére, hogy nem történt közöttünk semmi.
Gondoljatok csak bele....egy békés hétvégén elkezdene csörögni az egyébként néma telefonom. Vagy csak sms halmazokat kapnék. Mi a fenét mondanék? Lehet hantázni, hogy egy idegennek az én számomat adta meg valami kis genya csaj és azóta engem zaklat....hm...ezt egyszer el lehet játszani, de többször?! Tudom, ez még így is előfordulhat. Ezért keresek, egyenlő feltételekkel rendelkező partnert. Neki is legyen kapcsolata, akkor megérti a problémám, nem akar a nyakamra mászni, nem akar hétvégén találkozni, nem akar...stb.

Igazatok van, hogy a személyes kontakt egy perc alatt mindent eldönt, de ha egyszer nekem csak a net adatik meg az ismerkedésre, akkor ezzel kell élnem, és ennek megfelelő szabályokat és védelmi falat kell kiépítenem.
Igen, ott van Mr.25-ke, egy pillanat volt és tudtam, kell nekem....az más kérdés, hogy én nem kellek neki.:-))))
Szívesebben ismerkednék személyesen, mert ott face to face le lehet venni a kölcsönös szimpátiát, és ott még magyarázkodni sem kell, hogy én most tudatosan kerestem szeretőt vagy sem...így alakult és punktum. Nincs félelmem, hogy tetszik nekem vagy sem, tudunk beszélgetni vagy sem, tetszem neki vagy sem...stb.

De erre nincs lehetőségem. Így marad a net, és a védekező, meg a tesztelő mechanizmusom. Nem ok nélkül alakítom így a dolgaimat, ahogy! Mindennek meg van a  miértje. Lehetne esztelenül, lazábban csinálni, de akkor veszélyesebben is élnék.
Nekem meg nem kell most a dráma!!!!!!!!!!