...feszegettem egy ajtót, amit sejtettem, lehet nem fog kinyílni.
Ami ha kinyílik, lehet veszélyes lett volna a bennlévőre nézve, és azt nem akartam volna.
Azt gondoltam, hogy alapjaiban nem én léptem oda az ajtóhoz, hanem csak egyszer ott termet előttem és hívogatóan nézett rám. Lehetőség volt valami másra, valami újra, valami jóra!?
Gondoltam ám legyen, próbáljuk meg.
Nem volt nyitva, és kulcsot sem kaptam hozzá, de az ajtón lévő táblán kopottan, halványan ott lógott az "open" felírat.
Játszottam a kilinccsel, megpróbáltam gyengéden vállal meglökni, de éreztem MÉG nem nyílik.
Időt adtam magamnak és a bennlévőnek, hogy az az akadály megszűnjön.
Azt hiszem ez idő alatt nem vettem észre, hogy időközben az ajtó meggondolta magát, és már nem hívogat, nem akarja, hogy legyőzzem.
Jobb ez így, nem volt még felkészülve rá.
Vagy....NEM ENGEM VÁRT, még sem nekem akar kinyílni!
Good bye Mr.Kalapos!
UPDATE:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2011.02.17. 18:21:52
Néha vannak az életben olyan emberek, akik irtóra megmozgatnak lelkileg/értelmileg/testileg, mégsem egymásnak vagytok teremtve. De azért milyen jó, hogy legalább megismerted... :)
Tudod:"Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda.
Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll. "/Bach/
díva naíva 2011.02.18. 09:16:19