....legyen valami rezgés, legyen valami zsongás!

Na igen, tegnap ezt éreztem, ez hiányzik most az életemből!
Most a munka és az angol és semmi más, leült körülöttem minden. Aminek, van, aki örül, hát én nem ilyen vagyok.
Aztán jött egy sms Mr.G.-től, ebédre hív, az ünnepeim miatt.
Kedves, édes, de nem érzem a belső késztetést, hogy én ezt annyira akarnám. Ráadásul..ebéd???!!!...na arra most nem vagyok képes. Egy munka utáni estebéd, az még csak-csak.:-)
Régebben hiányzott a jelenléte, vágytam arra, hogy lássam, halljam, hogy megmossa a fejem, vagy elmondhassam neki, ami feszít. Most vagy lecsillapodtam és nincs ilyen (talán mert naplót írok) vagy már annyira eltávolodtunk, hogy már nem érzem, hogy neki kellene elmondanom. De nem zárkózom el, csak nem tudok az ebéd meghívásának eleget tenni. Válasz nem jött.

De jött Mr.25-ke.:-))))
Feldob, feltölt, mindig kis gyomor görcs alakul ki, mely folyamatos mosolygásra késztet amikor látom. Annyira finom illatfelhő lengte be, hogy még mindig itt van az irodában, hhhhmmmm.....fíííiiiinooooom.:-)
Megfordult a fejemben, hogy ez nem véletlen, múltkor megdicsértem az illatát, most meg....:-)))))
De nem kergetek hiú ábrándokat, mert ha azt tenném, akkor női agyammal tovább ragoznám, hogy ha ez direkt, akkor az viszont azt is jelentheti, hogy annyira még sem vagyok közömbös számára, mint, ahogy én látom és gondolom.:-)
Na jóóóó...befejeztem.:-) Másnak szól az illatfelhő, én csak élvezkedem benne.:-)))
Ma nem szellőztetek!:-)

Mr.Kalaposom meg hiányzik, de nem nyekergek....értem én.