...a kis lábam ujját.
Hogy ki is? Hát...Ő!

Na ezért nem adom ki a számomat olyan hamar, minek, hogy minél több ismeretlen embernek legyen meg?
Ha valóban akar valamit a pasi, akkor képes napokig is "ostromolni", futni a köröket, hogy végül önszántamból kiadjam a számomat, mikor úgy érzem, itt az ideje, és úgy tűnik, tényleg akar valamit és talán lehetne is belőle egy tali. Addig fölöslegesnek tartom.
És ez az eset már megint megerősített abban, hogy a lépcsőfokaim, az elveim helyén valóak, tökéletesen gondolom, és működőképes. Nem kell feladni, felrúgni, csak azért mert szimpatikus, és a képeken számomra egy jó pasi látható.
Aki képgyűjtő, aki aznap estére akar egy kósza numerát, aki nem kitartó és nem gondolja komolyan, az nem fog már másnap sem jelentkezni, sem mailben, sem chat-en, sem telefonban.

Hát, most így jártam, felrúgtam az elveimet, de fölösleges volt.