... pedig azzal kezdte, hogy nem akar, és megbántani sem, de nem lett okosabb...még mindig nem érti, miért is?!

Miért is?
Bakker...mert szükségem van a kiírásra, a feszültségemet így tudom a legkönnyebben levezetni. Nem állhatok ki a sarokra, vagy a dombtetőre és nem kiabálhatom ki magamból azt, ami feszít.
Nincsenek barátaim?
De, van, igaz...csak egy darabig tudom megosztani velük. Egyiknek fogalma sincs miről is beszélek, mert az Ő erkölcsi értékrendje és a világnézete annyira messze van tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől, na meg Ő az, aki mostanában inkább nyűg, mint szívemnek kedves személy. A másik ugyan megért, és tényleg azt érzem, bármikor mellettem áll és támaszkodhatok rá, de inkább kérdez és meghallgat, mint kontrollálna és megmosná a fejem, hogy Te hülye vagy, így elcseszed. Sőt, sok esetben szerintem a saját baja és körülötte lévő káoszos világ miatt nem is mer kritikát mondani. Múltkor azt mondta, tapintat. Bár már kezd rájönni a tapintatával néha rosszabbat tett, mint ha kimondta volna amit gondolt, vagy ami volt.
Mindegy, őt sem traktálhatom, hisz az Ő élete bonyolultabb, mint az enyém és inkább én tartom benne a lelket, mint, hogy a saját (övéhez képest) csip-csup dolgaimmal traktáljam. És van egy harmadik, akivel megosztom szintén, de konkrét tippet Ő sem tud adni, Ő már a helyemben tudom rég lépett volna. Nem mondja, mert tudja én nem fogok, de így újat sem tud mondani. Nem az Ő hibája, nem is "bántom" ezért.
Hát ennyi, ez az IRL világom.
Akkor sem érti, arctalan és idegen emberek véleménye miért fontosabb, mint a barátaimé. Hm...1. nem fontosabb 2. talán mert a naplómat csak az olvassa, akit érdekel, vagy aki ilyen helyzetben van, volt, közeleg felé.
Nem mindegy, hogy miért van a naplóm?
3. nem rohanhatok mindig hozzá, csak azért mert Ő talán az egyetlen, aki igencsak tud kontrollálni, akkor sem vagyunk már olyan kapcsolatban, hogy megtehetném.
És egyébként is!!!
Nekem fontos, és hiába mondja függőség....nem, ez inkább egy titkos kis énem, ahova mindent leírhatok, ami feszít, ami bánt, úgy, hogy nem bántok meg vele senkit és nem okozok vele galibát. Ettől még a valóságban is elmondom az illetőnek, csak nem biztos, hogy ennyire hevesen, csomagolatlanul.
Tegnap Miss F.-el beszéltem, abban maximálisan igaza van, hogy már elege van a környezete felé és dolgaival kapcsolatosan való uralkodásból.
Igen, fárasztó mindig okos, szép, rendes, illedelmes kislányt, anyát, feleséget, alkalmazottat játszani, mikor a legszívesebben sokszor mások lennénk.
Nos, ha ebbe belegondolok, akkor én itt vezetem le, adom ki magamból mind azt a feszültséget, ami bennem van a helyzetekkel kapcsolatosan.
Ő most kiabál és káromkodik, "rúg, harap", de egy új élményben részesül, felszabadul, megkönnyebbül tőle.

Mindenkinek szüksége van erre.
Na meg...igen..van bennem is egy jó adag exhibicionizmus. :-)))

És akkor jött azzal, hogy ismerkedni kell.
Igen, persze bassza meg, ismerkedni kell....de hol a fészkes fenében!?
Ismer, nem vagyok az a nyitott emberke IRL, ha itt már pár szót váltottam, akkor személyesen baromira könnyen megy, de az utcán, parkban, fesztiválokon vadidegen emberhez nem tudok odamenni.
Ráadásul milyen fesztiválok vannak már könyörgöm?!
Balaton sound? Vagy a "VOLT" fesztivál, esetleg a sziget? Köszönöm, de az nem az én világom.
Próbáltam én az angol csoportommal összejárni, de aki szimpi lett volna, túl elfoglalt...nem véletlen, hisz értelmes embernek már kialakult a baráti társasága. Aki meg fogékony a társaságunkra, az meg nekünk nem szimpi. Maradt, hogy inkább nem szervezünk újabb bulit. Menjek tornázni és Zumbázni, majd ott. Nem volt még ilyen helyen....csajok hegyekben, de vagy társasággal vannak és oda beférkőzni nem lehet, vagy ugyanúgy magányosak, mint én, nem is nyitottak. Volt, hogy már bátorkodtam kezdeményezni, következő alkalmakkor már nem láttam...na nem azért mert beszélgetni próbáltam vele (legalábbis remélem).:-))
Hol lehet ma már ismerkedni? Fiatalabb koromban is ez volt a kérdés, de most még inkább.
Beszél és beszél, de mintha meg sem hallaná, amit mondok. Mondom én, hogy neki könnyű, mert a pasik könnyebben összetartanak....közli, de Ő megdolgozott ezért a társaságért. Dolgoznék én is, csak nincs kikért.
Mondja és mondja....és nem jutunk előrébb.
Tudom, hogy jót akar, de nem érzem a konkrétumot, most nem...és mintha egymás mellett elbeszélnénk.
Észre veszi a feszültségemet, és hogy felbosszantott.

Fel, igen basszus....mert ez nem úgy működik, ahogy azt Te elgondolod.
Vagy...én lettem bénább.

Tudom, hogy még nem fejeztük be!
Pukkadj meg!
:-))))