…az életemből.
Na igen, hogy én milyen telhetetlen vagyok.:-)))
Az, valóban, nem tagadom…mert maximalista is vagyok mellette. Nos, a kettő együtt egyáltalán nem egy szerencsés párosítás.:-(

Szavam sem lehet, van szex és békesség, na meg harmónia…csak…
Csak az a fránya CSAK ne lenne.

Vágyom arra, hogy vágyjon, kívánjon úgy isten igazán rám.
Hogy érezzem a bugyim tájékán a bizsergést. Szeretem a spontaneitásokat, a villanást a partnerem szemében, mikor tudom, hogy most ugrott be az agyában egy pikáns jelenet.
Vagy egy szorítás, egy ölelés, mely elárul mindent…kíván.
Mikor a Duna parton, a padon ülve attól remeg, hogy ott abban a pillanatban szeretkezne velem, s nem azért mert fázik.

Vajon egy embert meg lehet változtatni, hogy amilyen előtte volt, azt levetkőzve más legyen?
Érdekes, mert a kérdésre tudtam eddig a választ, hisz 2x már tapasztaltam…de most, mégsem vagyok ebben (és magamban sem!) biztos.