...megállíthatatlanul.

És én csak mosolygok, mert tényleg nem tehetek ellene semmit.
Persze, van ami bosszant és idegesít, de van, ami feldob és kacagásra késztet.

A kettőt összegyúrni kellene, és akkor kiegyensúlyozott és nyugodt napjaim lennének...de ez nem megy, így hol a vérnyomásom az egekben és majd fel robbanok, hol pedig potyog a könnyem a belső "csiklandozástól" melyet ott a hasam tájékán érzek.

A legrosszabb, hogy a negatív dolgok na náááá, hogy munkahelyi, így azt a legnehezebb megoldani és megbeszélni.

De ha egyszer én kinyitom a szááááámaat...:-)))))))