... megfogadom, hogy holnap este, nyugiban, csendben az ágyikómban elnyújtózva, a hét fáradalmait a vállaimról letéve, megfogalmazok egy frappáns kis bejegyzést.
Igen, életjelet adok.

Aztán vasárnap reggel már vakarom fejem, de még előttem az este, meg lesz ez, gondolatokat szövögetek.
És hétfő reggel szomorúan konstatálom a dolgot, hogy íme megint eltelt egy hétvége és nem írtam egy sort sem.
Mit is mondhatnék?!
Max.: ez vagyok én!:-)
De azért nem ilyen szörnyű a helyzet. Élek, virulok, dolgozom, gyereket nevelek és ismét "gyereket" nevelek.
Munkahelyemen most kissé lecsitultak a dolgok, legalábbis én így élem meg, bár...várok még egy nagy bejelentést, mely a jövőt akár átrendezi.
Elsődlegesen egy fizetés átszervezést, melyből csak rosszul jöhetek ki.
Aztán később meg akár egy kis személyi és státusz cseréket, új posztok kiosztását, mely talán pozitív is lehet a számomra.
Most....igen...MOST...nem érzem a helyemet veszélyben. Nem vagyok frusztrált, nem aggódom, hogy holnap azt mondhatják le is út fel is út.
Látom, hogy new-boss kezdi érteni, hogy a cégnél eltöltött éveim nem azért olyan magas, mert megszokott bútordarab vagyok, hanem mert van mögötte tartalom, érték, tudás, munka és a legfontosabb, akarás.
Igen, az én kis hülye lojalitásom most is megmutatkozik, tudja, hogy azt gondolom, hogy ha nekem jó, akkor attól a cégnek még jobb. Kezdi érezni, hogy ezért meg is teszek mindent, de azért is, hogy a költségek meg a lehető legkevesebb legyenek.
Persze, ettől még a pénzem nem lett több...talán, majd most, mert most viszont van munka ezerrel.
Gyűjtögetünk már a nyaralásra, bár, hogy mi lesz belőle azt még a jó isten sem tudja.
Ilyen EURO árfolyam mellett Uniós országokba biztos nem megyünk. De akkor hova?
Nézegettem már a lehetőségeket, na ná, hogy néztem, hisz ilyenkor már majdnem a first minute akciót kihasználva az előleget be szoktam fizetni.
Idén sem lesz ebből semmi.
Addig míg nem tudni mi lesz a görögökkel, na meg az árfolyamokkal, addig nem fizetek én be előre semmit.
Legszívesebben természetesen a szívem csücskeihez mennék, de ha becsődölnek, akkor azt várjuk meg. Drachma ide, drachma oda, akkor is az átállás éve kicsit rizikósnak tűnik nekem.
Olaszok nem vonzanak, bár Toszkána, Szicília gyönyörű lehet.
Spanyolok még annyira sem, Horvátok drágák, Bulgárokra nem is gondolok.
Törökországot néztem, de repülővel és minimum 4 *-os szálloda, all inclusev-al igen drága. És ez igaz ugye Egyiptomra és Tunéziára is. Ráadásul nem vonz a kifekszünk és szikkadunk a napon, 7 napon keresztül nyaralás.
Én menni akarok, felfedezni, kocsiba ülni és különböző helyeken megállni, fürdeni, egy finomat enni a helyi tavernában.

Érdekes, ez a szempontom nem változik, talán tavaly is ezen nyekeregtem.:-))))