... mert annyi mindent mondanék.

1. De nem lehet.
Azért még így is törekszem a diszkrécióra...na meg, az ördög nem alszik.
2. Tényleg, azért annál sokkal több történik velem, mint, amit "előbb" összefoglaltam.

Egy biztos, hogy hosszú idő után végre volt egy nagyon nyugodt, kellemes, szeretetteljes karácsonyunk.
Nem volt terülj-terülj asztalkám és hullafáradtan, késésben, kapkodásban a vacsora asztal mellé leroggyanás. Nem volt feszültség közöttünk, sem vita.
Ugyan dédi nem volt velünk, de remélhetőleg nem maradtunk le, jövőre még itt lehet. Most másnak volt "szüksége" rá.
Viszont a szilveszter..hm..gyerekkorom óta most voltam újra itthon, kettesben.
Ez már az öregség jele? Jönnek a nyugdíjas évek?
De jobb volt ez így, mert azok a gyönyörű, de szörnyű zajos rakéták, tűzi játékok a frászt hozták ránk is és a 4 lábúakra is.

Viszont tanulsága is volt az ünnepeknek: hiába akar az ember "dolgozni" a kapcsolatain (baráti, családi), ha nincs fogadókészség, akkor belegebedhet, akkor sem kíváncsiak rá.
(bármennyire nem hiszed el nekem, és bizonygatod az ellenkezőjét!!!)